Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1942

36 olvadnak össze azokká a zöld csoportokká, melyek a magyar szabad­téri opera legszebb díszletei szoktak lenni, balra pedig a kastély teteje csillog a lombok között. Árbocán kék-sárga zászlót csattogtat a szél. Tata leghangulatosabb része a vár környéke. Talán nem is a begyepesedett várárok, a megfeketedett falak vagy a vár gótikusán rendbehozott részei, hanem a mindenfelé sebesen futó vizek, melyek malmokat és kallókerekeket hajtanak. Külön figyelmet érdemel az a kis kőhíd, amely alatt a halastó vize lefut a síkság felé, amerre a Dunát és a Fényes-tó ragyogó víztükreit sejtem. A hídon Nepomuki Szent János szobra áll. A barokk időből származó lágyvonalú kő­szobor fölé csillagokkal díszített kovácsoltvas-mennyezet hajlik. Nyáron a leáldozó nap sugaraiban a szobor és a finomvonalú vasmunka moz­galmas sziluettje a legszebbnek tetszik minden között, amit a szép Tatán ember keze alkotott. Mosonmayyaróvár. A lajtamenti kis városban a főhercegi kastély tőszomszédságában, a megyeházával szemben egy egyszerű egyeme­letes ház frontja látszik. Nem áll külön az épület, belesimul a többi polgári ház sorába Csupán az árulja el másfajta rendeltetését, hogy tetején kis harangtorony van. Máshol is laktak vagy laknak ilyen egyszerűen a piaristák a talán nagyszabásúnak készült gimná­zium mellett, itt azonban nem látszik sehol sem az iskola feltűnőbb épülete. Sokáig nem is volt szükség ilyesfélére Mosonmagyaróváron, hiszen a négy osztály szépen elfért a kis rendház udvari szárnyában. Harminc év óta a magyaróvári gimnázium is nyolcosztályos, de nincs még saját épülete, az osztályok a szomszéd városháza átengedett helyi­ségeiben bújnak meg. Itt a piarista munka még az ősi kezdetlegesség állapotában folyik, de mégsem érzi magát a piarista Mosonmagyar­óváron számkivetésben. A szellemet ilyen környezetben is lehet közvetí­teni. Es az elmaradó iskolai kényelmért kárpótlás is jut: a gazdasági akadémia birodalma és a Kis-Duna világa tanulmányi szempontból felbecsülhetetlenek. Veszprém. Szent Imre, a szentéletű Gizella királyné és Boldog Margit városa. Szentföld ez a hegyen-völgyön épült különös, sokarcú város. Az idegen nem is könnyen tájékozódik el benne, hiszen ahány hegy, völgy és domboldal, szintannyi városrész. Magja, a Vár, templomok, csendes paloták és iskolák szűkreszabott férőhelye: egy kis Buda. De körülötte is minden domb tetején templom emelkedik, mintha mindegyik koronát viselne a homlokán. A piaristák iskolája a Várban van. Féllábbal a hegyen áll, a másikkal a hegy oldalába kapaszkodik. Az egész épület nem fért el a szűk helyen s így az utca felől kétemeletes ház a völgy felé négyemeletesnek látszik, melynek földszintjére lefelé kell menni. A falak az alsó rétegekben egyre vastagabbak, s a diákmenza kazamata-szerű ebédlőjének külső pillérei várfalnak is beillenének. Ebben a bástyának épített iskolában volt diák Ányos Pál, Bacsányi János, Vas Gereben, End­rődi Sándor és Zichy Mihály, a festő. A várnak egyetlen utcája a dóm felé vezet. Ott állott valahol az a templom, amelyben Szent Imre szokott imádkozni. Az utca végén az első magyar uralkodópárnak, Szent Istvánnak és Gizellának szobra áll. De tovább is lehet menni egy kis nyergen át a Szent Benedek-hegyre. Innen egy zárdának romjai is látszanak. Boldog

Next

/
Thumbnails
Contents