Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1942

35 a Visegrádi-szoroson, a magyar Wachaun, egészen Zebegényig, vagy ha úgy tetszik, Esztergomig, a magyar Sión városáig. A váci diáknak sohasem okozott gondot, hogy hova induljon kirándulni. A váci iskola harmadik kincse a régi diákok hűséges serege. Sehol olyan ragaszkodó szeretet nem nyilvánul meg a régi iskola iránt, mint itt. A váciak összetartása amúgy is ismert és közmondásos. A váci diáknak pedig életszükséglete, hogy szeretetéről ismét és ismét életjelt adjon. Tata. Barátságosan hangzik ez aszó minden piarista fülnek: melegség, szépség, hangulat. Pedigcsak „falu," ahol nincs semmi, ami városi kultúrát szokott jelenteni. Még csak egy komoly könyvkereskedése sincs. Hogy Tata tanárembernek mégis kívánatos hely, arról nemcsak mecénások gondoskodtak, hanem az Úristen is, aki ezt a helyet olyannak alkotta, amilyen. A rendház és a gimnázium dombon áll a tó fölött. A rendház nem is mond sokat külsejével. Egyszerű, elnyúló épület, teteje alig emelkedik a tópartról felnyúló fák koronája fölé. De ha felkapaszkodtál az enyhén emelkedő úton, és a keskeny oldalhomlokzat előtt állsz, meg kell nézned a kápolna ajtajának vörösmárvány keretét és fölötte a szép kovácsoltvas ablakrácsot. A kapu díszei abból a töredező márványból vannak faragva, amely az alapját adja ennek az egész hegynek. Jobbra innen, a Kálvária-dombon és a hozzávezető utakon ki is ütköznek a földből a rózsaszínű márványtuskók és a lábad alatt csikorog a porladozó márványtörmelék. De lépjünk be a kapun. Nem a szokott kép fogad portásfülkével. Műtárgyak, barokk szobrok között vagyunk, melyek élénken válnak el az előcsarnok fehér falától. Finom ízléssel rendezett múzeum hangulatát kelti ez a helyiség. És az is valóban. A szomszéd nagy teremben, az oldalt nyíló folyosón és vendégszobákban vannak a tatai múzeum tárgyai: céhládák és sok kedves barokk vagy biedermeier holmi. A klauzúra ajtaján belépve tárul elénk a legszebb piarista rendház folyosója. Főúr építtette főúri ízléssel. Épúgy lehetne kastély, mint kolostor folyosója. A melki benqés apátság folyosója hasonló ritmusú. A végén van az ebédlő faragott szárnyas ajtaja, és bent a finom hajlású boltozaton olyan stukkó-dísz, amelynek kanyargó indái sokáig szórakoztatják a szemet. A gimnázium épülete kissé távolabb van. Előtte játszótér, ahol most épen a piarista konviktus diákjai szórakoznak. Valamikor ezen a helyen állott az az egyszerű ház, amelyben Révai Miklós, a legnagyobb magyar nyelvész, Széchenyi egyik oktatója, és a szintén piarista Peer Jakab tanított. Peer Jakabé volt az a róla elnevezett kódex, amelynek lapjairól került elő a Szent László királyról szóló ének, Vásárhelyi András éneke a Boldogságos Szűz Máriához és Apáti Ferenc Feddő éneke. Az iskola pompás épület; kicsinyben az egri líceum. Homlokzata magasan a város fölé emelkedik és a vonattal erre utazók gyakran ezt nézik a tatai kastélynak. A rokokó-zsöllyés díszterembői vagy a rendház emeleti szobáiból fölséges kép egészíti ki a látottakat. Alattunk terül el a hatalmas halastó acélos tükre. Szinte a partjáig érnek le a rendház terraszos kertjei. Túl a parton az angolpark fái 2*