Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1942

12 együtt. írók, tudósok, hazafiak az ő bizalmasaik. A Bessenyeyek, Orczy Lőrincek, Ányosok legbuzgóbb fegyvertársai, bámulói, szellemük terjesztői közülük kerülnek ki. Mária Terézia és II. József német-latin világában magyarul tanítanak, flfragyar tudományt írnak, magyar színielőadásokat tartanak, magyar tudományos Akadémia tervein töprengenek, és megalapítják a magyar színpadi drámát. 48-ban honvédeknek, tábori papnak állnak, 49-ben bujdosnak, börtönt ülnek, elűzik, zaklatják őket, elveszik kezükről a budai iskolát, kihalásra ítélik a rendet. Az elnyomás korában nem törődnek Organisationsentwurffal, rendeletekkel, zaklatással, dorgálással, büntetéssel : magyar nyelven tanítanak, magyar könyveket használnak, magyar önképzőkört vezetnek, új meg új felterjesztésekben sürgetik az általános magyar tanítást; s végül is győznek: a helytartótanács végre is a piaristák által készített tantervet fogadja el és teszi kötelezővé. Hogy az a nevelés, amit adtak, mennyire magyar szellemű volt, arról felesleges szólani: úgyis benne van a köztudatban. Köztudomású, szinte közhelyszámba megy már, hogy Budapestnek a megmagyarosodásban, milyen nagy része volt a pesti kollégiumnak. És ki ne tudná, mit jelentett a szegedi piarista iskola évtizedeken át a Délvidék megmagyarosítására. Nem, hála Istennek ez sem kizárólagos tulajdonunk, de anélkül, hogy ki akarnánk sajátítaní a hazafiságot, abban, hogy olyan gyorsan, és olyan magától értetődőleg és magától született meg köztünk, nem külső hatásra, nem utánzásból, abban, hogy olyan erővel, olyan szinte dacos, kurucos hangsúlyozással, olyan soha el nem ernyedéssel dolgozott bennünk: mindebben talán szabad valami különösebben jellemző, piarista jellemvonást is látnunk. A Boldogságos Szűz, a Magyarok Nagyasszonya ugyanekkor a Kegyes Iskolák Királynéja is: nekünk piaristáknak és piarista diákoknak a lelkében kettős ihlet az áhítatra, és bensőséges kettős önérzet forrása, kettős kötelesség, kettős — magyar és piarista — hivatás ösztönzője. A másik vonás, amit a piarista szellem jellemzőjének tarthatunk, az egyszerűség. Kalazanti szent József, az alapító, vagyont, kényelmet, összeköttetéseket, kariert dobott el magától, hogy a szegény gyermekeknek szentelje életét. Az ő szelleme élt tovább a rendben is. Az egyes iskolákon megérzett, hogy a római Szent-Dorottya-templom melletti kis, hat-lépés-hosszú, három-lépés széles, első kegyes iskolából sarjadtak ki. Igénytelen helyiség, egyszerű berendezés, minden fénynek, minden pompának, külsőségnek szinte aggodalmas kerülése jellemzi a magyar kegyes iskolák múltját is. Nem várlak nagy alapítványokat, kényelmet, jólétet: valami szent könnyelműséggel gyakran szinte a biztos éhezés elé is elmentek a régi piaristák, ha hívták őket: non praemio, sed patrio amore, ad maius pietatis incrementum. Szegeden, amikor ideérkeztek a Szent Demeter templomot kapták meg, azt a templomot, mely jóformán romokban hevert, s amelyet a katonai parancsnokság már végkép lebontásra szánt. Kaptak egy házat, melyről az első igazgató azt írja, hogy »békák között rothadunk benne." Egy házat ott a Szent-Demeter templom oldalában — öregek még emlékeznek rá, — amelyet nyilván nem véletlenül nevezett el a közszáj hatrongyosnak; a tetejét elvitte a szél, s két évtizedig tartott, míg kijavították. így éltek jóformán mindenütt. A pesti kollégium első