Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1941

46 És ismét itt állunk a nagy szó előtt : katolicizmus. Már az eddigi versekben is nyomon jártunk : a katolicizmus nyomain. Utalhattam volna még egyéb versekre is. Hiszen ez a stigma felbukkan váratlan helyeken, még olyan versben is, mint a Vérivó lányok. Ez azonban nem „ájtatos" vers. De már imádságos hangulatú az Októberi ájtatosság és a Reggeli templom. Térjünk be ebbe a templomba, melyet lelkében épít magának a költő. Leírja a tornyát, látjuk oszlopait, a stációkat, zászlóit, beszél színeiről, hangjairól. A templom épül, és elérünk a Betetőzéshez: Mélyén, hol orgonája zeng, a Szentlélek kék galambja leng. (Ó Szentlélekisten adj erőt, segítsd meg a szegény verselőt!) Közepén a mennyezet falát kép borítja el : feltámadás, mennybemenetel zengi a Fiú diadalát. Legmesszebb, az oltár szent csúcsán fellegek közt látható őszfehéren ülve trónusán Isten, a Mindenható. S azt hiszem, hogy másról ne legyen a Háromság neve után szó ; itt ha zárom jámbor énekem, jó. Ki figyelt eddig ennek a versnek finom művészetére : a költő áldozatára ? Csonkán marad az utolsó sor, mégis tökéletes a vers : sőt itt csak így tökéletes. De a nyomok tovább vezetnek : az Ádáz kutyámig. Micsoda nagy szimbólummá nő ez a kutya 1 El-elcsatangol gazdájától, ág tépi, gonosz ebek rárohannak, de ázva, tépve visszajön, hazajön az Ádáz : Tudod, hogy itt valaki hatalmas gondol veled, büntet és irgalmaz, gyötör olykor, simogat vagy játszik, hol apádnak, hol kínzódnak látszik : de te bízol benne. Bölcs belátás, bízni abban, kit nem értünk, Ádáz. Óh, bár ahogy te pihensz lábaimnál, bizalommal tudnék én is Annál megpihenni, aki velem játszik, hol apámnak, hol kínzómnak látszik, égi gazda, bosszú, megbocsátás, s úgy nem értem, mint te engem. Ádáz I Nyomokat emlegettem az imént, de olajnyomokra is gondolhattam volna, annak az olajnak a nyomaira, mely homlokunkat érintette a keresztségben. Ezt az olajat letörlik rólunk, de a hit, amit jelent, ottmarad a lélekben, és gyűlik, talán rejtett tárnákban is, míg egyszer kibuggyan, eltölti a lelket, és a költő azt a két szót írja egy verse homlokára: Psychoanalysis Christiana. Milyen száraz cím, és milyen meleg vers! Ki mutatta meg költőink közül az inquietum