Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1941
47 cor Christianum lélektanát ennyire a veséket vizsgálva? El kell olvasni, és meg kell tanulni 1 Nyugtalanító vers és megnyugtató. Elmélkedni is jól lehet rajta. Az elejét ide írom ízelítőnek: Mint bókos szentek állnak a fülkében kívülről a szemnek kifaragva szépen, de befelé, hol a falnak fordul hátok, csak darabos szikla s durva törés tátog : ilyen szentek vagyunk mi 1 Micsoda ős szirtből vágták ki lelkünket, hogy bús darabjai még érdesen csüngnek, érdesen, szennyesen s félig születetlen, hova nem süt nap, hova nem fér a szem ? Krisztus Urunk, segíts meg ! Ismét vízió következik: Isten gyertyája. Az Esti kérdés keresztény hívő-rettegő változata: Engem nem tudtak eloltani: élek és itt vagyok, itten ! Pedig nagy világ-szelek elé emelted hős, vak, kicsi gyertyád — mit akarsz velem, Isten ? Inog a láng már s tövig ég bölcs, szent, konok kezeidben. Miért tart magasra tenyered ? és milyen éj vize zúg lenn, hol sisteregve kiszenvedek, ha majd kegyetlen beledobsz, hogy körmödre ne égjek, Isten ? Mint könyörgés az áhítatos könyveket (a nagy versek könyve is az 1), úgy zárja le az Összes versekei a Balázsolás. A költő, aki a világirodalom minden remekén túl van, most egyszerre a Balázsáldás egyszerű igéit minden szövegnél többre becsüli. Hol maradnak most a kedvenc Shelley, Keats, Baudelaire bűvös zenére lejtő körmönfont sorai ? És hol az írástudó nagyok: Goethe. Shakespeare, vagy akár Sophokles és Dante is? Most fontosabb Szebaszte püspöke, aki aligha forgatta a költőket, de Basilius volt, királyi lélek: jót tett egész életében, és ezért bölcs is volt, és sokat tud : azt is tudja, hogy milyen a halál. Segíts I Te mér mindent tudsz, túl vagy mindenen, okos felnőtti Te jól tudod, mennyi kínt bir az ember, mennyit nem sokall még az Isten jósága sem, s mit ér az élet . . . S talán azt is, hogy nem is olyan nagy dolog a halál. * És ezzel el is érkeztünk a harmadik Babits birodalmába. Ránk is esteledett: ez már kissé a másvilág előcsarnoka. Hosszúak az árnyak, alacsonyan száll a nap. A purgatóriumi léleknek nincs sok ideje, röviden kell elvégeznie, ami még hátra van. A dísz már nem