Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1941

35 Babits Mihály. 1. A MODELL. Úgy kellene róla írnom, ahogy ő írt Vörösmartyról, Kosztolányiról, vagy Az európai irodalom történeté ben a görögökről és Shakespearerő 1. De ehhez Babitscsá kellene válnom. Majd megjön az ideje, amikor valaki ezt a tartozást is lerója. Most csak az életrajzát akarom elmondani. Nem arra az életére gondolok, melyet itt élt közöttünk Szekszárdon, Pécsett, Baján, Szegeden, Fogarason, Budapesten, Esztergomban, hanem arra, amelyet ő is fontosabbnak tartott, és amelyet csak műueiben kísérhetünk végig. Ez nem a testnek az élete, nem is a léleké, inkább a szellemé. Ennek az életnek határai nem szoríthatók az ő köztünk leélt ötvennyolc esztendejébe, és túlcsapnak a mi kis hazánk területén, amelyet ő földi életében alig hagyott el. Mert ahol az ő szelleme élt, és otthon volt, az a görög világ, a klasszikus Róma és a keresztény Itália, Anglia, Franciaország és a drága magyar föld; mult és jelen; egy szóval: Európa. Ez az Európa nem földrajzi fogalom, hanem az európai ember világa: gondolat, művészet, katolikum. És ez utóbbi is Babits világa, sokkal jobban, mint azt ő prózai szóval kifejezni szerette. Azt szokták mondani, a költők haláluk után kezdenek élni. Rá ez egy kissé másképen áll, vagy kétszeresen áll, mert nem is kellett feltámadnia, nem kellett őt halálában felfedezni az élet számára: mindig élt. Elfelejteni sem lehet zengő sorait, fénylő szavait: hozzánk tartoznak már régóta. Boldog költő. Mégis megvan már az ő története is, egy megíratlan Fortuna di Babits. Számomra legalább is megvan, s bizonyára mindenki számára, akinek Babits jelent valamit. Jó húsz évvel ezelőtt, mikor érettségi előtt álltunk, Babitsról csak annyit vettünk tudomásul hivatalosan : poéta doctus. Ügy éreztük, ez nem a legnagyobb dicséret. De forgattuk a Babits fordította Pokol leveleit, és tűnődve olvastuk előkelő lejtésű verseit (furcsa volt a kötetek címe: Levelek írisz koszorújából — Herceg, hátha megjön a tél is!), és főleg az Irodalmi problémák Vörösmarty-tanulmányát szerettük. Ez sokkal többet mondott egyelőre, mint a verseskötetek, s önkéntelenül abba a társaságba soroztuk, ahol már kedvenc könyveink voltak: Riedl Arany Jánosa, Péterfy esszéi, Prohászka elmélkedései és tanulmányai. Ezek jelentették nekünk a nem versben írt remekeket. Es épen ők készítették az utat Babits prózájának élvezéséhez is. A verseire nem voltunk felkészülve. Hiszen a mi akkori iskolai „modern költőink egészen más hangon énekeltek : de valamennyien egy hangon és egyhangúan. Irodalomtörténeti tankönyvünk Ujabb magyar líra y