Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1941

19 • rajongó szeretettel vették körül. Olvasottságát, képzettségét csak tanítványai számára tartogatta, s szívének szeretetébe csak őket fogadta be." Ezek a hivatalos beszámolóba csúsztatott meleg szavak sokat sejtetnek, de tanítványainak vallomásai ezt az általános vázlatot még több élettel tudják megtelíteni. Sáfrán József a gimnázium megcsodált magyar tanára volt, aki a liberalizmus delelőjén katolikus szellemben tanította az irodalmat. Pázmány. Zrínyi, Vörösmarty értékeit nagyszerűen tudta felcsillogtatni. Egyike volt azoknak, akik Prohászkát már a századfordulóban közvetítették a diákság felé. Egyébként minden irodalmi értéket elismert, de minden rezegő, öblös hangban nem volt hajlandó a múzsa szavát hallani. Az akkori szabadabb világban, mikor még a tanár nem volt agyonrendszabályozva, helyes érzékkel néhány íróra zsugorította össze az irodalom tanítását, s így elérte, hogy valóban irodalmat taníthatott és nem történelmet. Tanítványai ma is félelmetesen ismerik Vörösmartyt, Aranyt, Kölcseyt. Ellátta őket,egy egész életre nemcsak olvasási kedvvel, hanem idézetekkel is. És még valamit elért azzal, hogy csak a legnagyobbakkal foglalkozott: olyan irodalmi érzéket nevelt tanítványaiba, hogy később öregedő fejjel is be tudtak fogadni friss hatásokat, meg tudtak barátkozni újabb ízlésváltozásokkal, és nem zárkóztak végérvényesen ifjúkori auktoraik közé. Tanítványai közül kerültek ki Prohászka géniuszának legbiztosabb szemű felismerői, de ugyanazok Ady és Babits szavában is meghallották a nagyok jelentkezését. Nemcsak a magyar órákat, hanem az önképzőkört is a 'maga képére tudta alakítani. Az ő idejében újjáéledtek az alapító Horváth Cirill hagyományai és a kör nyilvános szereplései városi események voltak. Hogy ezeket a sikereket hogyan készítette elő. most nincs terünk megmutatni, csak azt említjük, amit tanítványai is megcsodáltak benne. Csodálatos érzéke volt az ifjúság vezetőinek kiválasztásában. Tiudott vezetőket nevelni, és tudott rajtuk keresztül a többiekre is hatni. Mélyreható éleslátása mindig meg tudta találni a maga emberét a szellemileg és erkölcsileg kiemelkedők között. És az önképzőköri elnökválasztásnál mindig a felé fordult a bizalom, akit ő akart vezetőnek. A választottak maguk is érezték ezt a biztos megragadást, és ez a „megjelölés" sokaknak egész jövő életére döntően hatott: az élenállás gyakran végigkísérte őket egész pályájukon. Ők tudják, akik még ma is élnek közülük. Bizalma mindig az erkölcsileg kiválók felé fordult, és elérte, hogy ezeknek „uralmát" a többiek is elismerték. így tudott osztályban és önképzőkörben rendet tartani az a tanár, aki a szigorú tanár fogalmát még csak meg sem közelítette. S bánásmódjának finomságából még a legfaragatlanabbra is ragadt valami. A szociális segítés is szívügye volt. Különösen a rendházban lakó szegényebb diákokat istápolta, itt Szegeden is, később Temesváron is. Valósággal atyjuk lett. Könyvtárát megnyitotta előttük, karácsonyi örömükről gondoskodott, néha-néha ruháravalót juttatott nekik, nyáron, mikor megüresedett a rendház, velük étkezett, nevenapja az ő családi ünnepük volt (egy pohárka pezsgő is járt nekik), és ha valamelyikük pap vagy épen piarista lett, azt valóságos „staffirung"-gal látta el. Ha nem volt tanítványai között, szinte karthauzi életet élt a 2*