Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1940

37 Hogyan kell ministrálni? A szentmisében a pap minden mozdulatát szigorú előírások szabályozzák. Hiába keresünk azonban ilyen szabályokat a ministráns számára. Pedig szerepe nem mondható mellékesnek. Hisz ügyessége biztosítja a pap áhítatát, összeszedettsége segíti a hívek buzgóságát; viszont, ha folyton hibázik, zavarja a papot, figyelmetlensége pedig megbotránkoztatja a híveket. — Mégis a ministrációra is érvényes: ahány ház, annyi szokás. Igaz, a Sík-Schütz-imádságoskönyv ad utasításokat, ezek azonban nagyon szűkszavúak és sokszor többféleképen érthetők. Egységes másféle ministránsszabályzatunk pedig nincs. Ezek a sorok azt célozzák, hogy legalább intézetünk keretében legyen megrögzítve a ministráció módja. A ministráns (ezentúl—m) az újszövetség áldozatának , bemutatásánál szolgál, az Úr oltáránál segédkezik. Az előtt az Ur előtt jár, Aki előtt még az angyalok is reszketnek, mert még angyalaiban is talál hibát. A m az Utolsó Vacsora felszolgálója. Közvetlen közelről szemléli a Golgota áldozatának vértelen megújulását. De a templomi népnek, a híveknek is képviselője. Az is eszébe juthat, hogy amint férfiember lehet csak pap, hasonlóképen csak fiúk ministrálhatnak. — Mindebből következik, hogy ministrálni nem annyira kötelesség, mint inkább kitüntetés. Azért szent komolysággal áll mindig az oltárhoz és meglátszik rajta Isten közelsége. Általános tudnivalók. Először is a ministrációt kell megtanulnia. Értse is azt, amit mond. A papnak csak a kegyelem állapotában szabad az oltárhoz lépnie és még így is első imája a szentmisében a Confiteor ... A m is tiszta lélekkel lép minden reggel az oltárhoz és ha valami terhelné a lelkét, amikor rákerül a ministráció, szépen meggyónik, megáldozik. Felhasználhatja a jó alkalmat a mindennapi áldozásra is. Talán ettől kezdve lesz napi áldozó. Belső rendezettségének megfelel külseje is. Tiszta a ruhája, tiszta a cipője, haja nem hosszú, rendesen fésült, keze tiszta, körme tiszta. „Kinek milyen a keze, olyan a lelke" — sokszor igaz. A sekrestye nem társalgó, hanem a templom szerves része.