Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1940

38 Amíg rákerül a sor, imádkozik, vagy tanul. Segíthet azután a sekrestyésnek, gyertyát gyújt, ampolnát hordoz. Megtanulja, hogy kell öltöztetni a papot. Minden m arra törekszik, hogy megtanuljon egyedül ministrálni. Ha ketten mennek ki, ügyelnek arra, hogy ne legyen közöttük feltűnő különbség, különösen, ha a főoltárhoz mennek. Imakönyvet nem használ, mert egész figyelmének a papra kell irányulni. A ráeső szöveget olyan hangosan és olyan ütemben mondja, mint a pap. Nem hadar. A m helye az oltár legalsó lépcsője előtt van, az oltár jobb, vagy baloldalán. Ha egyedül ministrál, mindig a könyvvel ellenkező oldalon áll, csak áldás után megy a könyv oldalára. Az oltár más pontján csak addig időzik, amíg dolga odaköti. Az oltár közepén csak addig tartózkodik, amíg valamit mond. A maz oltárnál, ha nem is vigyázzban, de egyenesen áll, semmiesetre sem pihenj-állásban. Lábát nem teszi az oltár lépcsőjére. Az oltár felé néz, a lépcsőimán kívül mindig a papon van a szeme. A világért sem fordul hátra. Nem beszél, vagy súg a társának, de nem is integet neki. Járása nyugodt, nem siet. Soha nem lép hátrafelé; oldalt sem lép. Amikor meg kell fordulnia, mindig az oltár közepe felé fordul. — Kezét szabályosan tartja összetéve. Két tenyere egymást fedi a mell előtt. Amikor csak egyik kezével tesz valamit, a másik a mellén nyugszik. Amikor térdet hajt, jobb térdét a bal sarka mellé helyezi, törzsét és fejét egyenesen tartja, és nyomban felemelkedik; amikor kettős térd- és főhajtás van eiőírva, két térdével nem egyszerre érinti a földet, hanem előbb a jobbot teszi le, azután a balt, felkelésnél pedig előbb a baltérdét emeli fel, azután a jobbot. Amikor az oltárhoz érkezik, vagy attól távozik, tiszteleg. Kitett Oltáriszentség előtt kettős térd- és főhajtás, szentséges oltár előtt egyszerű térdhajtás, olyan oltár előtt, ahol nem őrzik a legméltóságosabb Oltáriszentséget, főhajtás van előírva. — Valahányszor átmegy az oltár közepén, mindig hasonlóképen tiszteleg, kivéve amikor az Oltáriszentség ki van téve imádásra, mert ilyenkor a kettős térd- és főhajtás csak az oltárhoz érkezéskor és távozáskor van előírva, egyébként azonban az oltár közepén egyes térdet hajt. Ha a szentségi oltáron volna is valamely szentnek a képe, akkor is csak az Oltáriszentségnek tiszteleg. A misekönyvet címtáblájával a nép felé fordítva, két alsó sarkát a két kezében fogva és felső szélét a mellének támasztva viszi. S amint a kezében van, úgy teszi le az oltáron a könyvtartóra. Amikor az oltár egyik oldaláról a másikra viszi, egészen a legalsó lépcsőig lemegy a könyvtartóval, és ott tiszteleg. Az ampolnát alján, vagy fülén fogja, nem köhög bele. A csengőt kíméletesen kezeli és nem kettőzi, vagy hármazza a csengetést. Az oltáron sem ampolnának, sem kéztörlőnek, sem imakönyvnek helye nincs. Egyedül az áldoztató tálca lehet ott. A m legtöbbször azért hibázik, mert nem tudja, hogyan következnek egymásra a szentmise egyes részei.