Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1940

36 ezek a Scitáknak véreik, avagy talán szülői." És el is képzeli az ősi Magyarországot, mely most már egészen az Északi Jegestengerig terjed. Dugonics minden csodálatos naivitása és tudatlanságból fakadó helytelen történetszemlélete ellenére is áldásos munkát végzett. És ő az első képviselője hazánkban az északi dolgok divatjának, a septemtriomanie-nak. Külföldön is a lovagregények lettek a nagy irodalmi művek ihletői (pl. a németeknél a Sturm und Drang előkészítői). Nálunk is a Dugonics hatására felburjánzó mult irodalom készítette elő a magyar romantika legdicsőségesebb alkotóinak, Vörösmarty eposzainak, Katona Bánk Bánjának, de az egész magyar romantika történeti légkörének megteremtését. Dugonicsnak még egy igen nagy érdeme van. Regényeiben egy nagyon mai gondolat magvait kezdte elhinteni az irodalmi köztudatba : A népi gyökerekhez való visszatérést nemcsak hirdette, hanem írásaiban valósította is. Stílusát a Pázmány stílhagyomány folytatásával, a szögedi nép szólásmódjaival tarkította. A népi gyökerekhez való tudatos visszatérés ekkor európai jelenség volt. Dugonicsnál népi és régi azonos. Tehát, ha az Árpád-kori nyelvet be akarja mutatni, a nép korabeli nyelvéhez fordul, mint a hagyományok megőrzőjéhez. Azonban „csakis a legkülsőségesebb értelemben vett nyelv népi nála (így ő-zés, tájszavak használata, a közmondások, szólások egy része) gondolatvilága, kifejezési formája nem". Maga írja: „A magyar közmondásokat, példabeszédeket néhol (tömöttebben) is beleszorítottam, hogy nyelvünknek eme gyöngyei a a tengerbe ne vesszenek Szél-vizeinkben." Ez a tett hagyománymentő szándékot példáz. Hozzájárul külföldi példák mintájára az a törekvése, hogy a gondolatai mélyek, méltóságosak legyenek. így jön létre az az utánozhatatlan dugonicsi stílus, mely könyvét a stílusinyenc számára oly megbecsülhetetlenül élvezetessé teszi. Ily módon készítette elő a népköltészet iránti érdeklődést és ezen keresztül a népélet és néplélek megismerését. Meggyőző erővel mutat rá a magyar népi műveltség kiaknázatlan területeire, nagyszerű lehetőségeire, eszméitető hivatására, mint a szellemi és erkölcsi megújulás forrására. Dugonics életrajzírójával, Prónai Antallal szólva, Dugonics András a legszerencsésebb írók egyike, akiket irodalmunk felmutathat. Mert bár rámutattak munkáinak idegen mintáira, szerkezeti, lélektani és jellemzési gyengéire, szellemtörténeti szempontból mégis jelentős a működése és hatásaiban irodalmunknak mai napig egyik elevenen ható alakja és jóllehet tudományos munkásságát már túlhaladták, regényein és írói felkészültségén mosolyoghatunk, Dugonics mégis itt él köztünk és éppen Szegeden, mely a közeli és a távoli múltban nem tudta és bízvást hisszük, hogy a harmadik évszázad jövendőjében sem tudja kivonni magát nagy fiának örök magyarsága és termékenyítő szellemi hatása alól. dr. Tiborc Lajos