Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1940

34 lernet építő hazaszeretetét, emlegette népiességét, és azt a tényt, hogy útjára indította az új műfajt, a romantika úttörőjét, a dugonicsi regényt, és hogy ellátta a világi színészet megalakulása ulán a színpadot német hatásra írt érzelgős drámákkal. Azonban a mai irodalom-tudomány Dugonicsot saját korába állítja és saját korának szellemtörténeti eszme- és ízlés irányait keresi munkáiban. Szerb Antal a magyar preromanlikáról írt munkájában Dugonics minden írói tettét a preromantikához csatolja és így adja meg azt a szellemtörténeti távlatot, mely a Szekfű Gyulától emlegetett bárok rendi nacionalizmusban gyökeredzett. Valóban, ha írói működésének összetevő színeit világosan akarjuk látni, röviden szólanuk kell az akkori alapfestő alapszínekről, a barokkról és a preromantikáról. D. legelső irodalmi zsengéin is elhatározó jelleggel ütközik ki a barokk szellemiség. Ő már ebben is nőtt fel. Teljes pompájában a szegedi piarista iskola szellemében bontakozott ki előtte, de az akkori Szeged is barokk „világérzést" sugárzott szét minden vonatkozásban, és ez a szellemiség ott lüktetett a város egész életében. Lendület, érzelmi gazdagság, mozgalmasság, pompa, halmozott díszítés jellemzi a várost építkezésben, művészetben, divatban, ruházatban egyaránt és ezek a vonások tükröződnek már D. első latin és magyar nyelvű irodalmi kísérletein is. A barokk latinságból fordítások vezetnek át erős Gyöngyösi hatást mutató magyar nyelvű verseihez. Ezeken, de nagyobb epikai munkáin is nagyszerűen kimutatható, hogy Dugonics barokk szelleme már kissé a Zrínyi nagy barokkjától elütő hanyatló barokk. Trója veszedelme c. munkájában válaszút elé kerül. Nálunk ekkor kezdődik az a műfajfejlődési folyamat, mely az eposztól a regényhez vezet. Dugonics e munkájának első része nem más, mint a trójai háborúra vonatkozó anyag regényes, prózai előadása. 1788. fordulópont az életében. Már eddig is jelentős népszerűségre tett szert, mert egyéb munkáiban tollával az akkori olvasó közönség zömét alkotó alsó papság és nemesség politikai gondolatához, a rendi nacionalizmushoz alkalmazkodott. De 1788-ban megjelent regénye, az Etelka, melyet maga is első magyar regénynek tart, mert így ír: „Primum hoc est patria nostra originale et vere nationale román". Példátlanul népszerűvé teszi országszerte a szerény kegyesiskolabéli szerzetest. Valóban e mű minden szempontból a magyar preromantika egyik legfontosabb tette. Fontos azért, mert ez az első magyar könyvsiker. Több, mint ezer példány fogyott el egy esztendő alatt. Az ország minden számottevő embere lelkesedett érte, még a kálvinisták is kapkodtak a piarista pap románjáért; az újszülötteket pedig Etelkának keresztelték. A magyar szépirodalmi mű vele nyert polgárjogot. Elég, ha az Etelkát vesszük a szellemtörténet mikroszkópja alá, mert mindaz, ami e munkájában érték, megvan a többi munkájában is, de hasonlóképen megtalálhatók a hiányok és a túlzások is. Kétségtelen elsősorban, hogy Dugonics nem dolgozott önállóan. Paradoxon, de igaz, hogy mindig a szélsőséges magyarkodók függnek legerősebben külföldi mintáiktól. Dugonics is műveit leginkább az alacsonyabb német irodalom valamely darabja után nemzetiesítette olyképpen, hogy a személyeknek magyar nevet adott. Hiába is