Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1940

33 Dugonics András írói értékelése. (1740—1940) Az első magyar „román" szerzőjéről éppen e gimnázium Évkönyvében illetve Értesítőiben már sok tanulmány jelent meg. Érthető is. Dugonicsot Szeged adta az irodalomnak, Szeged is tette naggyá. De kölcsönösen sokat köszönhetnek egymásnak. Kétszáz év távlatából ma is élénken, frissen él Dugonics sajátos magyar lelkisége, szellemisége Szegeden. Az akkori mezőváros lakossága, talán még a műveltebb vezető elem sem igen tudott arról, hogy a XVIII. század látszólagos tespedésében, eseménytelenségében éppen Szegeden is, Bessenyei ébresztő bécsi működésétől függetlenül, a piarista szerzetesház kicsiny szobáiba is betört az új idők friss szellemisége. Dugonics már valószínűleg innen vitte magával más rendházakba annak a világos tudatát, hogy ész és szív együttes megmozdulása lassan eleven vérkeringésre indítja a magyarság eltespedt szellemi szervezetét, éppen az irodalom erezetén át. Valóban az új hazaszeretet úttörő kegyelme mind több és több költőt, írót ihlet, és e hazaszeretet hatására ők elsőnek élték át egyénileg azt a lélektörténeti folyamatot, mely magyar voltuk felismeréséhez vezetett. Az 1770/80-as évek csodás misztikuma, a haza új átélése, az új építő, tevékeny hazaszeretet Bessenyein kívül éppen Dugonicsban talált a leggyúlékonyabb anyagra. Az Ő és a követőik izzó lelkébe hullt sziltrák: az európai gondolatok, az európaiaság ekkor szinte egyszerre gyújtották tevékeny hazaszeretetre lelküket. Ez volt az a pillanat, mikor az európai szellemiség áttörte a magyar szellemiség kinai falát. De egyben nagy különbség volt a Bessenyei György Társasága és a magyaros irány vezére között. Az előbbiek úgy tudták és hitték, hogy a magyar irodalom velük kezdődött, ami előttük volt az ködös, homályos régiség, vagy pórias alacsonyság csupán, minden, csak nem irodalom. Ám Dugonics és követői azt folytatták, amit már készen találtak, csakhogy a felújulás szellemiségének friss borát is beleöntötték a régi tömlőkbe. Tagadhatatlan, hogy az utóbbiak nemzetnevelő s nemzeti szellem teremtő ereje jelentősebb az előbbieknél. Sokan voltak a XVIII. századvég zavaros, erjedésben lévő korszakában hagyományápoló és fejlesztő írók, de köztük is messze kimagaslik Dugonics András rokonszenves írói egyénisége. Az ő írói működését szinte a legújabb időkig egyoldalú kritikával intézték el. Már kortársa, Kazinczy Ferenc is .alacsony popularitást, gyermeki affectatiot" talált írásaiban. A későbbi tárgyilagosabb kritika érdeméül tudta be izzó sovinizmusát, nemzeti szel2