Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1940

30 Az utolsó lapokon mintegy filozófiai eszchatológiát teremtve örök nagy távlatokba állítva láttatja a szerző az embert. Arra a két kérdésre felel: mi az ember eredete es rendeltetése ? A test és szellem, a világ és Isten pólusáról vizsgálja a teremtményt, akiben ez a kettősség egymás mellett, egymást átjárva, egymást húzva és emelve jelentkezik, és vezeti őt egy életúton át az örökkévalóság felé. És ezzel elértünk a filozófia határához, ahová már a hit világossága szürönközik be. A filozofáló elme irányítja most is a vizsgálódást, de érezzük, hogy kissé tovább már egy másik világ kezdődik, s a megkezdett utak ott folytatódnak. Az embert a halhatatlanság sugárzása veszi körül. Vergilius elvégezte útját s átadja az embert Beatricének: a tudomány a hitnek. Az emberi elme gyenge ott, ahol a vallási erők kezdenek működni: Das ist das Ende der Philosophie, zu wissen, dass wir glauben müssen. (569 1). 6. Schütz könyvének első lapjára azt írta: philosophia perennis. Időálló bölcselet. Tehát nem az én bölcseletem, nem a mai gondolkodási divat bölcselete, nem egy a sok elmúló rendszer közül, hanem örök tudomány, mely örök elveket tisztel és mint égő fáklya adódik tovább nemzedékről-nemzedékre. A philosophia perennis rendszereken felül álló örök igazságokra alapozott bölcselet. Ezért nincs is olyan története, mely romok és kiszáradt fák között vezet. Mindig élő, zöldelő fa ez a filozófia, mely gyümölcseit az életbe hullatja. Ebben rokona a dogmatikának. Egyik sem kezeli az elveket elvontan, egyik sem rendszerez csupán önmagának, hanem erősen ráfigyel az életre is, és ad az életnek is. Schütz könyvének és a philosophia perennisnek áldásai kézzelfoghatóbbá válnak, ha összevetjük más magyar egyénibb, sőt egyénieskedőbb bölcseleti alapvetésekkel. Pauler Ákos Bevezetése kristálytiszta rendszer, de ösztövér filozófiának tetszik Schütz gazdagabb szempontjai és bőséges életrefigyelései mellett. Ebből a filozófiából nem nyúlnak ki mutatótáblák az életbe. Csakugyan zárt rendszer, mely nem is akar más lenni, mint bölcselet. Minden lekerekített, lezárt benne, mint a kör önmagába visszatérő vonala. És még a nyelve is a régiek filozófiai tolvajnyelvére emlékeztet, mintha nem is akarná, hogy sokaké legyen. Brandenstein Béla Bölcseleti alapvetése több figyelemmel van olvasójára, és nem a logikát tartja a filozófiának. De olvasói valószínűleg csak a vizsgára készülő egyetemi hallgatók; azon túl bizonyára nagyon kevesen. Nem magyar szabású mondatai sokak kedvét szegik, és a mű nyomdatechnikája, mely semmit sem jelez fontosnak vagy mellékesnek, tárgyszerűnek vagy kitérő résznek, parttalan tengerré változtatja a könyv végtelenbe nyúló bekezdéseit. Schütz könyve más jellegű. Nemcsak a bölcselő szakember műve, hanem a közülünk való emberé is. Nemcsak tudásával és elméjével, hanem szívével, tapasztalataival, élményeivel, részvétével, szeretetével és hitével írta ezt a könyvet. Ez a mű élete hatvan esztendejének érett aszútermése. Csakugyan olyan, mint a zamatos óbor. Aki egyszer megízlelte, rájár. Sokféléből is mindig azt fogja