Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1940

29 Már a pszichológiai részben felötlik valami, ami elüt az iskolás pszichológia elemző módszerétől. Nemcsak megállapítja az emberi lélek páratlan egységét, de vizsgálatai folyamán is meghagyja: a lelki élet minden megnyilvánulását holisztikus nézésben láttatja. Ha egy lelki jelenséget meg akar magyarázni, nem .szigeteli el" az összefüggésből, csak .erősebben rávilágít, de a maga éltető környezetében meghagyja- így minden részletmozzanatot az egészből érthetünk meg. Ez az egészbenéző szem még többet fog meglátni az emberből a karakterológiában, a szemünk láttára születő jellemtudomány fejezeteiben. Ez a néhány ív Schütz könyvének emberileg legizgalmasabb része. A jellemvizsgálás röntgenkamrájában érezzük magunkat, ahol minden mozdulat rejtett énünk árulója lehet. A jellemvizsgálás mint tudomány még fiatal, de olyan régi gyakorlat előzi meg, amilyen régi az emberiség. Hiszen valamenynyien kitűnő karakterológusok voltunk már kora gyermekkorunktól fogva, mikor olyan biztosan megéreztük, kiben mi lakozik, ki hogyan közeledik hozzánk. Ősidőktől tipizáló karakterológiát gyakorolnak a közmondások, népi bölcseségek, és ebből él az irodalmi és művészeti emberábrázolás is, melynek legnagyobbjai Shakespeare és Velazquez. Mennyire láthatártágító és szemnyitogató a jellem-típusok bemutatása! Hogy átalakul egyszerre irodalom-, művészet- és emberszemléletünk 1 Egyszerre hogy megnyílnak a mélyebb, termékenyebb megértés számára nagy egyéniségek zárt világai 1 Mindegyikhez szinte két-három kulcsot kapunk egyszerre kézbe. De nemcsak a szellem nagyságai felé vezetnek a karakterológia útjai, hanem önmagunk felé is. Vizsgálni kezdjük magunkat, rajta akarjuk kapni magunkat, hogy hét mi is van bennünk? Mit árul el bensőnkből tekintetünk, hangunk, nevetésünk, járásunk, testalkatunk? Miféle állandó lelkiállapot vésődik ki arcunkon? Miről beszélnek tetteink, műveink ; mit mond el rólunk sorsunk ? Ezt a fejezetet lehetetlen csak mint tudományos értekezést olvasni, mert egyre hatalmasabb kényszerrel állnak elénk a tények, melyek azt mondják: Itt rólad van szó! így lesz a jellemtudományi leckéből hatalmas lelkiismeretvizsgálás, mely nem lelkünk pillanatnyi állapotát rajzolja elénk, hanem egész életünkre szóló portrét fest. Megvan ezen a képen minden: milyenek voltunk, milyenek vagyunk és leszünk. A Bölcseletnek ez a fejezete kívánatos kötelező olvasmány mindenki számára, akinek emberekkel van dolga. No meg egyszer önmagunkkal is szembe kell néznünk! Meg fogunk róla győződni, hogy ez a néhány lap jobban megmondja, kik vagyunk, és mivé lehetünk, minta legőszintébb barátunk, vagy a legádázabb ellenségünk. Az emberről Schütz közösségi vonatkozásban is szól. E fejezetben a nyelv, a jog, a kultúra, a család, az állam és a történelem mint a közöségformálás és megtartás eszközei kerülnek vizsgálat alá. A szerző mondanivalója itt ismét erősen belenyúl az életbe. Mert nemcsak a fogalmak tartalmát vizsgálja, hanem nézeteket vesz szemügyre, tévedéseket igazít helyre, és megnyugtat, hogy a társadalomformáló erők gyökerei is a divinumba nyúlnak.