Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1940

14 fájdalmas sóhajok közt emlegette: „Én már a vizet szeretném hordani abban a kertben az édesanyám utáni" Alázatos lélekkel készült az utolsó útra, betegsége alatt többször meggyónt s az utolsó kenet szentségét felvéve türelemmel és lelki jósággal várta a megváltó halált. Újév napján rendtársainak buzgó imádsága közben a hozzátartozók és a rokonság őszinte fájdalmára csendesen elhunyt az Úrban. Jan. 3-án Csonka Mihály házfőnök-igazgató gyászmiséje után dr. Halász Pál belvárosi esperes-plébános, püspöki tanácsos végezte a temetési szertartást s mint hálás tanítvány elbúcsúzott a halottól. Megható beszédéből az elhunytnak papi és történettanári hivatása sugárzott elő. Rendtársa, dr. Révai József, tanítványi szeretettel éreztette az elhúnytnak rendtársi jellemét és tanári érdemeit. A sírt a rendház, a gimnázium, a rokonság és a Délvidéki Otthon koszorúin kívül volt hálás tanítványának, dr. Tukats Sándor szegedi főispánnak gyönyörű nemzetiszín szalagos koszorúja díszítette. Legyen ez a koszorú örökzöld borostyánja hervadhatatlan emlékének I Lelke közöttünk él, emléke legyen áldott 1 Kiss István.