Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1940

12 örömökre van építve, ezekkel megtaláljuk az élet harmóniáját, a békét s a megelégedést; ellenben a kilengések megzavarják az élet összhangját, felemésztik legbecsesebb erőit s az élet alkonyán kell bevallani, hogy az élet céljavesztett, hiábavaló volt. Szerette a nagyszüneti utazást, a természeti és művészeti szépet. Utazásai közben a nép erkölcse, sorsa, boldogulásának módja érdekélte. Tanítványai előtt nagy érdeklődést keltett utazási élményeivel és levonta a tanulságot, hogy ha a bejárt országok folyton haladnak, nemzetünknek is lépést kell tartania a többi művelt népekkel. A szegedi intézetnek a világháború előtt sok délvidéki idegenajkú növendéke volt, ezek nevelésében a vallásos érzelem, a hazaszeretet ápolása, nemzeti multunk és nyelvünk megkedveltetése által igen nagy érdemeket szerzett. Piarista nevelő lélekkel és ügybuzgósággal tanította szaktárgyait: a latin nyelvet és a történelmet. Megvolt benne a széleskörű tudás, az átadásnak közvetlen ügyessége és az ifjúsággal való bánnitudásnak szívsugallta szeretete. Gyöngédséggel és tapintatosan kezelte a gyermeket, mint ahogy a jó ember hajlik a virághoz. Az ő óráján a szeretet tanított, feddett és nevelt. A lelki műveltséget, illemtudást és a szerénységet nem hangoztatta, hanem egész magatartása és komolysága, szemének minden villanása ezt követelte. Az alsó osztályok latin óráin alkalmazta az értelemfegyelmező és észfejlesztő erőt. A római élet ismertetése, a szókincs és nyelvtani tudás gyakorlása, a párbeszéd, osztályfoglalkoztatással történt a nagy türelem élénkségével, még a leglassúbb észjárású gyermekeknél is. A rideg leckeadó és kikérdező rendszer helyett gyors szerepeltetésekkel gondolkodásra és rövid értelmes feleletekre szoktatta a tanulókat ; ez fegyelmező eszközül is szolgált. Serkentette őt a becsvágy is, hogy tanítványaival minél szebb eredményt mutasson fel. A történelmet mint faji érzésünk kialakítóját kezelte. Tanítványai sokat beszélnek azokról a kedves órákról, amelyeken hatásosan tudta eléjük adni a történelem nevezetes eseményeiből, egyesek működéséből levont tanulságokat. Mennyi élet és tűz volt szemelvényekkel megvilágított előadásaiban! Magyarázata nem volt élettelen adathalmaz, hanem a nemzetek életének, fejlődésének, az erkölcsi ideál felé haladásának feltüntetése. Lebilincselő előadásával ezek iránt érdeklődést tudott kelteni növendékeiben. Erős magyarsága, igazságérzete hatása alatt a kihangsúlyozott részek beidegződtek a tanulók lelkébe. Történeti olvasottságát értékesen tudta beleszőni az eszmék megvilágításába, meggyőződése igazolására. Előadását átsugározta lelkének melege és fénye. A vallásos, hazafias, nyilt, őszinte és becsületes magyar embert emelte ki mint ideált a magyarázataiban. A fiúk között is azokat szerette, akik e tulajdonságok révén biztató jelleműek voltak a jövő számára. A nemzeti önérzetet felkeltette és az volt a célja, hogy tanítványai megértsék és megérezzék a nagy eszméket és a hősies küzdelmeket. amelyeknek annyi önfeláldozó mártírja és hőse van. Amikor megindult a világháború, a tanulókkal megéreztette a világtörténelemben fordulópontot alkotó vérzivataros időnek jelentőségét. Eszményibb felfogásra igyekezett őket hangolni a kölcsönös megértés, szeretet és béke sóvárgásával. A kommunizmusnak, ennek a vallás-