Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1940

3 ZIMÁNYI GYULA A P1ARISTAREND FŐNÖKE Szegedi diák volt. Ha szabad így mondani: a föld, a vér, a szellem jogán először is a mienk. S a szegedi iskola büszkeséggel és egészen különös melegséggel köszönti új Rendfőnökét. Ez csak válasz arra a szeretetre, mellyel állandóan kíséri az ő iskoláját, és amely szeretet hozta közénk tanévnyitó ünnepségünkre is. Bölcsője mellett az árvíz morajlott rémes altatódalt. Azután az országoshírü iskola markáns egyéniségű tanárainak vonzókörébe került. S az önképzőkör elnöke felvételét kérte a Rendbe. S a noviciusból, már majdnem négy évtizede, a magyar piarista megtestesítője lett. Csodálatos szeme van. De elsősorban a jót látja meg. Gondja mindenre és mindenkire kiterjed. Gyakran nyul a tollhoz, hogy megírja híres leveleit. Tud dicsérni. Közvetlen viszonyban áll mindenkivel. Mindent és mindenkit meghallgat. Nem szíveli a formaságokat. S amikor szóra nyitja ajkát, a szívét nyitja meg. A budapesti piarista kápolna lelkipásztora. A latin nyelv mestere. De elsősorban vérbeli nevelő. Idealista és realista egyben. Minden gondolata a magyar diák. Kevesen szeretik úgy ezt az ifjúságot, mint ő. Fiaink már régen tanítványai. Mert tanári működésének legelső esztendejétől kezdve a rendi növendéknevelés lett élete drága gondja. Több, mint három évtizede tőle kapja veretét a rendi fiatalság. Tőle tanulja a piarista szellemet. Minden szó, amit kimondunk, az ő lelkében volt előbb gondolat. Azt mondhatnók, ő tanított meg bennünket beszélni piarista nyelven. Amit hirdetünk, az övéből vesszük.