Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1939

53 de a Te érdemrendjeid nem aranyból és nem ezüstből vannak, hanem a szív érzéseiből; az erények aranynál értékesebb fémjéből öntöttük mi azokat össze, és soha el nem múló ragyogással. Az Isten hű szolgálatában eltöltött lélek Signum Laudisa, a kötelességteljesítésben kimagasló közpálya nagy keresztje ragyog szellemi alakodon Fekete Ipoly, olyan polgári értékkel, amelyet az örökkévalóságban is elismernek az örök jutalom angyalai. Kedves jó Fekete Ipoly, nagy részed volt a munkában, nagy részed volt a küzdésben, de nagy részed volt a sikerben és az elismerésben is. Aki a lelkekben, szívekben és elmékben olyan hatalmas magyar stílusú palotákat épített, mint Te, aki eszményeit olyan eredményesen tudta hirdetni, mint Te, Fekete Ipoly, arra nem érvényesek a természet rideg szabályai és Ipi bácsink, Neked nem lehet utolsó Istenhozzádot mondani, mikor volt tanítványaid nevében búcsúzom Tőled. A Te jóságos magyar lelked tovább él bennünk és amikor most búcsúzni kellene Tőled, inkább ígéretet küldünk utánad : ezekben a megpróbáltatásos években mi, piarista diákjaid, együtt maradunk és minden akadály ellenére is tovább harcolunk a magyarság győzelméért, álmaink megvalósulásáért. Ne félj Ipi bácsink, sírodon nem fog kinőni a feledés mohája, virrasztani fog fölötte tiszteletünk, szeretetünk, amellyel környezetünk, amíg éltél; virrasztani fog sírod fölött elismerésünk, hálánk és kegyeletünk, amellyel a válásnak eme nehéz pillanatában néma sírodat körülálljuk. V. f NOVÁKY BERTALAN 1851—1939. I Intézetünk megmozdulásain : hazafias és máscélú ünnepségein, szinte óramű pontosságával szokott megjelenni egy rosszullátó, de egyenes tartású patriarkális kort ért öregúr, talán nem kisebb érdeklődéssel, mint aminővel a mult század hetedik és nyolcadik évtizedében, mint kisdiák hallgatta az ünnepélyek műsorszámait. Az, aki ennyire összefort az alma materrel, melynek neveltje és félszázadnál tovább nevelő tanára volt, egy jókora darab tradíciót, történelmet jelentett és épen ezért ezen a címen is megérdemli, hogy intézetünk annaleseiben egy-két lapot szenteljünk emlékének. E sorokat a megboldogultnak tanítványa írja, akinek tollát nemcsak a tanítványi hála vezeti, hanem az a barátság is, melyre egykori tanára méltatta, főképen pedig az a nagyrabecsülés, amelyet mint kartárs a régebben pedánsnak vélt rajztanár, tiszteletreméltó következetességgel dolgozó nevelőtanár egyénisége láttára éreznie kellett. Nováky Bertalan a régi, abszolút tekintélyt tartó és kemény ne-