Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1939

54 velésnek voll az embere. Az a kimért, szertartásosnak mondható és szigorú tanár voltaképen ezzel a páncéllal vértezte föl magát, mikor a diákság elé lépett. Azok, akik évtizedeken át fönntartott konvik­tusában nevelődtek a keze alatt, egy melegszívű, de következetes pedagógusról tudnak, aki nem engedett ugyan elveiből a családi ne­velés pótlására hivatott nevelőintézetben sem. de azért sok atyai vo­nást vitt át a középosztályhoz tartozó zajos diákszobába, amely a hat leány kacajától és dalától hangos családi szentély mellett sok gondot, de sok örömet is szerzett a késő öregkoráig rendkívül dol­gosnak ismert tanárnak. Halálakor nemcsak a hajdani jómódú kon­viktorok beszéltek a hidegnek tartott tanár meleg szívéről, hanem még inkább azok a szegénysorsú jó tanulók, akik a Nováky-kon­viktusban, mint korrepetitorok, ingyen kaptak elsőrendű ellátást és úri nevelést az élet számára. Ha egy pedagógus már a szegedi árvízkor évek óta tanított és még az 1924-es tanterv életbeléptetésekor a katedrán volt, az érthe­tően modorossá válhatik egy-egy elvének vagy fogásának alkalma­zásában. De hogy Nováky Bertaián értett a szakjához, azt az élet fényesen bebizonyította. Az a mérnök-generáció, mely tőle tanulta az ábrázoló geometriát, épúgy tanuskodhatik erről, mint azok a„ művé­szek, akik — élükön Károlyi Lajos festőművésszel — az 0 szak­avatott vezetése alatt végezték első szárnypróbálgatásaikat. Az V.-ik rangosztályba történt előléptetése után visszavonult Tusculanumába, melyet évtizedes kemény munkával Szatymazon szerzett. Itt heverte ki azokat a sebeket, amelyeket apai szívén egy­egy szerettének elvesztése ütött. Legidősebb és legifjabb leányának korai halálán kívül meg kellett siratnia egy kedves unokáját is, akit édesanyja halála után nagyszülei neveltek, el kellett temetnie egy fényes katonai pálya delelőjén egyik vejét is. De az a matróna, aki holta napjaig ritka és megható hitvesi megértéssel és szeretettel gon­dozta a mintaszerű családi szentélyt, meg az Árpád-utcai nevelő­intézetet ; majd, mikor az öregúrnak a szemevilága meggyöngült, számára a külvilággal való érintkezés fönntartó kapcsolata volt, élén gyermekeinek és unokáinak népes csoportján, gazdag szivének kincs­és gyógytárából mindig elő tudott varázsolni annyi gyógyító írt, hogy a sebek, nehezen bár, de behegedtek. A halál angyala a fürdő me­leg medencéjében ölelte magához egy komor téli napon. Áldott legyen emléke 1 Dr. Révai József

Next

/
Thumbnails
Contents