Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1939

13 tott költemények tárgyköréből és az „Irodalmi zsengék" egy-két termékéből. Egy csonka értekezés végén (eleje a szerző nevével együtt hiányzik), ezeket a sorokat olvassuk 1864-ből: Porba omolva imád fiad, óh nagy menny ura; mondd meg! Dermedt álmaiból ébred-e már e haza ? Es ha talán alszik még . . . ébreszd álmaiból az Égi szabadság s' szent múltja sugáraival! Ezeket a distichonokat az a lelkes piarista diák irta a kiegyezés előtt, ki e csonka írásnak befejezésében a „mindenek alkotójához és föntartójához" könyörögve így szól: bízva a Te nagy könyörületességedben, mivel Tőled ered minden, jó, — felsóhajtok hozzád árva nemzetem nevében és kérlek, küldd el hozzánk az egyetértés szent angyalát, hogy egymást segítve, mindenben egyetértve, minél előbb kivívhassuk magunkanak az ősi szabadság dicsőségét s éreztethessük fondor elleneinkkel, miszerint ős atyáink vére forr még unokáinak meggyengült ereiben. Tárd ki kérlek áldással telt karjaidat és távoztasd el a tétlenség bűnterhes következményeit, melyek a tejjel és mézzel folyó Kánaánra nehezülnek!!! hogy így minél előbb magasztalhassunk az ősi szabadság bő áldásaival! . . ." Három esztendeig kellett még várniok a könyörgő szavaknak s a kérés teljesült. Még nagyobb ügybuzgalmat látunk az Önképzőkör 1861 — 1862-iki működési évében, mely 32 gyűlésével a komoly és lelkiismeretes munka legnagyobb benyomását teheti ránk. Kölcsey szavait választják jeligéül a tagok: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül". A „Tisztelt Pályatársakéhoz intézett fölhívás után ft. Gyalókai Ferenc irodalmi tanár mint „főelnök" és ft. Baranyai Zsigmond igazgató, „főpártfogó valamint tiszt. Arányi Béla alelnök és Juhos János főjegyző vezetése mellett megindult az önképzés öntudatos munkája, amely egyik legsikerültebb évet eredményezett a 100 éves önképzőkör életében. A főjegyző a negyedik gyűlés jegyzőkönyvben önérzetes hangon ír a bírálatok fontosságáról az egyes ülések keretében". Érdemes a megemlítése; „A jegyzőkönyv körünk történetét foglalja magában, ennélfogva a nemzetek történelmével egyhivatású. A történetíró fölül emelkedve az események lánczolatján, a tények fölölt kimondja könyörtelenül ítéletét s ekkor két jót tett: míg egyfelül a botlásokat felállítja ostorul s kimutatja azoknak okait, hasonló botlásoktól igyekszik óvni; másfelől, míg az erényt s nemes tetteket diadalra segíti, hasonló dicsőkre buzdítja a kor fiait. Kisszerűben nincs más tiszte a jegyzőkönyvnek sem". Ebben a szellemben folytatódik a kör nagyszerű munkaprogrammja s egyformán szerepel az üléseken Vörösmarty „A vén cigány", Petőfi: „A ledőlt szobor", „A hazáról", vagy „Erdélyben" (Reizner szavalata) című költeménye, majd „Dáni Ferenc szerzeménye" : „Sírva vigad a magyar" s több verse, Bajza „Apotheozis"-a, Czuczor „Hunyadi"-ja s egy fűzérre való verscsokor Deschán Achilltől az irodalmi zsengék közölt; aztán Király Ferenc, Osztrovszky Dezső