Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1938

8 nagyon pazar kézzel osztogatja boldognak-boldogtalannak a ..boldog" jelzőt. Talán saját tapasztalatodból kiindulva azt szegezed ellene a fönti idézetnek, hogy nem egyszer egy jóleső testi érzés, vagy egy nagy gondtól való megszabadulás érzése jelentette számodra és ismerőseid számára a boldogságot (mikor „nagy kő esett lea szívedről".) Ez a boldogságnak mondott, hosszabb-rövidebb ideig tartó, érzéki vagy magasabbrendű öröm kétségtelenül egy része vagy előképe az igazi, zavartalan boldogságnak. De nem a boldogság, hanem csak valami boldogságféle, ami életünket elviselhetővé és széppé teszi, de nem teszi a szó szoros értelmében boldoggá, még abban az esetben sem, ha annyira tartósnak érezzük, hogy valósággal állapotot jelent. Szegény a gazdagot, beteg az egészségest, munkás a tőkepénzest, parasztember az urat, gyerek a felnőttet, öreg a viruló ifjút tartja boldognak. Ha azonban közelről látja, bizony nem hajlandó cserélni vele. Sík Sándornak „A boldog ember inge" c. mesejátékában igen tanulságos részleteket találsz erre vonatkozólag nagyon szép fogalmazásban. Megint Prohászkát idézem : „A boldogság nem vagyon, nem is diploma vagy állás, hanem az embernek a lelkiállapota ; nem pénz, nem rang, hanem lélek: hívő, tiszta, nemes, jóindulatú, kitartó, törekvő, türelmes, harmonikus lelkület". Ebből a boldog lelkületből valamit megsejtett már a jó öreg Sokrates, aki — jóval emelkedettebben az antik fölfogásnál, mely valahol a Kanári szigeteken képzelte az „Insulae Fortunatae", a „Boldogok szigete* színhelyét — az igazságos lelkületben látta a boldogság kulcsát. De őtőle is toto coelo különbözik Krisztus Urunk boldogságtana, melyet minden idők és népek számára a „nyolc Boldogság hegyéről" hangoztatott. Ez a tanítás teljesen más, mint amit az ókori és újkori pogány fölfogás vall. Erre is áll az, amit Szt. Pál a korintusiakhoz írt levél első fejezetében mond : a zsidók jeleket kívánnak, a görögök meg bölcseséget keresnek ; mi azonban a keresztre feszített Krisztust hirdetjük, ami ugyan a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság, maguknak a meghívottaknak azonban, a zsidóknak és görögöknek egyaránt, Krisztust, az Isten erejét és az Isten bölcseségét, mert az Isten oktalansága bölcsebb az embereknél és az Isten gyöngesége erősebb az embereknél". Nem egyszer hallotta az emberiség a világ úgynevezett fölvilágosodott bölcseinek ajkairól, hogy az evangéliumnak ez vagy az a tanítása oktalan és mégis ebben az oktalanul oktalannak minősített tanításban sokkal több igazi bölcseség és hasonlíthatatlanul több boldogság rejlik, mint a tudósok legmélyebben szántó megállapításaiban. így vagyunk a nyolc boldogsággal is. Fejletlen és rövidlátó elme egyik-másik pontját talán megmosolyogja. De később az élet nehézségei, bajai, gondjai, betegségei, csalódásai éreztére valószínűleg erre a nyolc boldogságtól megjelölt útra térsz, ha netalán különböző káros befolyáso_kra hátat fordítottál annak, aki teljes igazsággal mondta magáról: „Én vagyok az út, az igazság és élet". „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem az élet világossága leszen annál". Ha Ot tekinted világító fáklyádnak, nagyobb botlások és kitérők nélkül járod meg életed útját. Ha azonban a világ istentelen bölcseire hallgatva, más úton keresed a boldogságot, csalódás csalódás után fog érni.