Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1937

54 lünk egy födél alatt élnek, sokszor kimondhatatlanul messze vagyunk, mert nem éljük át a szeretet összekötő erejét. Igen fiatal Barátaim, mi egy élet tapasztalatával rájöttünk arra, hogy az indulatoktól és szenvedélyektől eltorzult emberi arculatra az isteni vonásokat, a békét, csak az a keresztény hit adhatja vissza, amit nekünk ennek az iskolának a falai között hirdettek és ezt a szétesett, szenvedő hazá,t csak az a munka mentheti meg, amelyre itt neveltek bennünket. És kedves Szülőtársaim, annak a sok szenvedésnek és fájdalomnak, amin a mi életünk útja keresztülvezetett, ne csak az ősi iskolához való lelki megtérés legyen az egyéni tanusága, de a piarista iskola munkájának és jelentőségének felismerése, gyermekeink és hazánk jövője szempontjából. Ha a középiskola jelentőségét ezzel az elgondolással értékeljük, meg kell döbbennünk a felelősség nagysága előtt ! Kötelességünk tehát mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, tesltel-lélekkei támogatni az iskola munkáját. Egyetértést, a gyermek boldogításának közös célját és egységét kell a szülő és az iskola kapcsolatának kidomborítania és megvalósítani. A szülő és az iskola lelki egységének két fő szempontjára kívánok rámutatni. Az egyik az ifjúkor lelki harmóniájának és jellemalakulásának, a másik az ifjú helyes életszemléletének szilárdsága. Az első eldől rendszerint mindjárt a középiskolába való belépéskor, a másik a befejezés éveiben alakul ki. A középiskolába belépő gyermek testileg abban a korban van, amikor még nagyobb és aprólékosabb gondozást igényel, ami a rendszeres tanulással járó kötelezettség szellemi igényei mellett, a legfőbb ok és alkalom arra, hogy egyes szülők, főleg a lágyszívű édesanyák, akaratlanul is az iskola ellen hangolják a gyermeket. Egy-egy vigyázatlan megjegyzés és vége a harmóniának — éspedig örökre. Nem szabad a gyermeket védelembe venni és menedéket adni részére az iskola követelményei elől, legfeljebb segítőtársául szegődni azok teljesítésében. Az igazi távolbalátó szeretet erélyes. Ha ezt be nem látjuk, a gyermek egész életére szerencsétlen, kötelességet nem ismer és iskolát, tekintélyt nem fog tisztelni Később, amikor egész életére kiható erkölcsi igazságok megértésére kerülne a sor, már előítélet ülte meg lelkét és jellemének, lelki harmóniájának alakulása tévútra fordult. A szeretet helyes törvényét és egységét, amelyen egyén és összesség békéje és jóléte fordul, tehát a középiskola kezdeti éveiben lehet megteremteni, vagy örökre elveszíteni. A másik kérdés, amelyet a mai életkörülmények mindjobban kiéleznek, az iskolából távozó ifjú világszemlélete, helyesebben annak szilárdsága. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a középiskolában a fennálló törvényes rendelkezések megtiltják a politikai és világnézeti vitákat, ami elvégre helyes is, mert a középiskola nem alkot és nem alakít tudományt, még kevésbbé társadalmi rendet vagy törvényeket, hanem azok elemeit csak ismerteti, azoknak mintegy leszűrt eredményeit közvetíti. Ehhez a gyakorlati, mindennapi élettől való bizonyos fokú függetlenség, és az eredmény biztosítása szempontjából is, szenvedélytelen nyugalom kell. Olyanforma ez elméletileg, mint a bíró munkája, aki nem alkotja, csak alkalmazza a törvényt.