Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1937

55 A probléma azonban ott van, hogy az értelmében fejlődő ifjú a családban él, amely ma jobban, mint a mi időnkben, a politikai és világnézeti harcokban kisebb-nagyobb fokig kivétel nélkül résztvesz. A tanuló forog már a világban is, jár az utcán, színházba, moziba, látja az újságot, a reklámokat, szóval van kapcsolata az élettel. Az ellenhatás az iskolában hallott vallási, erkölcsi és eszményi igazságokkal szemben állandóan éri. Tehát szembe kell a tényekkel nézni. A szülői ház feladata nem az élettől való teljes elzárás, hanem az ellenhatások lehető távoltartása, azok alkalmainak csökkentése és lehetőség szerint a világszemlélet megerősödésének idejére való elodázása, valamint az egyes adott esetekben megbeszélésre kerülő kérdésekben az iskolai álláspont feltétlen megvédése, szeretettel és jó érvekkel való alátámasztása. A szülő mellett e téren azonban a fejlődő élet az iskolával szemben is bizonyos követelményekkel áll elő. Ismétlem, nem politikai oktatásra és vitákra gondolok, de tekintetbe kell vennünk, — de lege ferenda — hogy a mai fiatalság jelentékeny része számára az érettségi általános művelődésének zárókövét jelenti. Az egyetemi tanulmányok folytatása egyre jobban korlátozva van, és az éppen most propagált gyors és rövid szakképzés után az ifjak jelentős része már állampolgári jogainak és kötelességeinek birtokosa lesz. Elhelyezkedési nehézségeiknek hangulatában, felelőtlen elemek önző, és az ifjú szenvedélyeit, indulatait felkavaró romboló munkája folytán áldatlan harcok céltáblái, s ha nem elég erősek, martalékai lesznek. Erősnek kell tehát lenniök, hogy megállják helyüket. És mindezen nemcsak az egyén, de a nemzet jövője és boldogulása is fordul. Jobban kell őket az életre nevelni, öntudatos, áttekintő és átfogó alapismeretű ifjakká kell alakítani. És pedig akként, hogy azokat az alapelveket, amelyeken az ő egyéni boldogulásukat is biztosító közjólét alapszik, így a hit, a hazaszeretet és a keresztény életideál eszméit, egységes összefüggéseikben, az eddiginél mélyebb szempontok szerint ismerjék meg, és gyakorlatilag kapcsolják össze a mai élet megoldandó problémáival. Ez nagy eligazító segítséget jelent a pályaválasztás kérdésében is. Tudjuk, hogy sok szépnek Ígérkező élet kallódik el a hibás pályaválasztással. A mesterség, vagy akár a szellemi pálya bizonyos technikai berendezettsége miatt ne kényszerítse gyermekét egy szülő sem a saját pályájára. Tudom, megvannak az anyagi korlátozottságok, de még nagy áldozatok árán sem szabad az ifjút attól a pályától visszatartani, amelyhez veleszületett különös, pl. művészi adottsága, vagy lelki hajlama vonzza, mert örökre boldogtalan lesz. Az Isten által a gyermekbe oltott szikrára az önzés és erőszak sekélyes vizeit sose bocsássuk rá. Viszont, ha olyan hely kerül szóba, ahol különös, igen ritka lelki adottság kell, és ahol mások legmagasabb érdekű lelki javaiért nagy a felelősség, megbocsájthatatlan bűnt követünk el Isten és ember ellen, ha e készségek hiányában ilyen pályára sarkaljuk fiúnkat. Anyai szentimentalizmussal senkit se kényszerítsünk papi pályára. Oda csak az menjen, aki mélységes , Isten- és emberszeretetével méltó arra, hogy szájára vegye az Úr nagyszerű igéjét: „Jöjjetek hozzám, akik fáradtak és terheltek vagytok, és én megenyhítelek titeket."