Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1937

53 szülő, azután mint hálás tanítvány, kit mélységes ragaszkodás és szeretet fűz ezekhez a néma falakhoz, amelyek mindannyiszor biztató szavakat suttognak a fülembe, valahányszor közéjük jövök ... Elfogadtam ezenkívül a példaadásban rejlő erő értékét mérlegelve, noha ilyen díszes alkalomból a múltban erről a helyről az ifjúsághoz búcsúszavakat intézők a nagyobb tekintéjy és rang súlyával szavuknak talán több jelentőséget adhattak. Ügy gondolom azonban, hogy egy szerényebb, de tisztes polgári állás, egy többet szenvedett élet tapasztalata, a sorscsapások elviselésének és a kevesebbel való beérésnek lelki indítékai is élő bizonyságot tehetnek iskolám eszméihez való hűségemről és nyújthatnak olyan tanulságokat, amelyek méltók mai szerepem betöltéséhez. Utaltam már arra a lelki, érzésbeli egységre, amely a mai ünnepi alkalomnak belső értékét és szépségét adja. Méltóztassék tehát megengedni, hogy enneU alapján rámulassak egy-két, iskola és szülő, majd iskola és növendék belső kapcsolatát tevő lelki mozzanat lényegére, már csak azért is, hogy az a kapcsolat, amelynek közös célja a gyermek boldogítása, ne csak időnként, ilyen ünnepélyes alkalmakkor előkerülő lelki vitrintárgy, egy-egy elérzékenyülő hangulat, vagy kös/önő kézszorítás. hanem a mindennapi munka óráiban megszületett harmónia és folyton ható élő fényező legyen. Szülő és iskola egyaránt a gyermek boldogulását akarja. Lehetséges-e tehát e közös cél és akarat mellett iskola és szülő ellentétéről beszélni? Sajnos, lehet, mint mindig, valahányszor két szeretet ütközik össze. Ez a probléma különben az életben is kísért. A családban a házastársak és a gyermekek is egyet akarnak: szeretnék egymást boldoggá tenni. A társadalom is ezt akarja. Es mégis sokszor mily éles ellentét tátong szülő és gyermek között is. A társadalomban a vallás, a tudomány, a politika és a művészet minden ága mind a jobb, tökéletesebb életért küzdenek és mégis milyen mélységes és sokszor a gyűlölködésig torzuló az ellentét I A nemzetek is a béke és szeretet törvényeinek tiszteletére volnának utalva és ime köztük a gyűlölet valósággal orgiáit üli. Bizony a felszabadult szenvedélyek, az önteltség és az istentelenség szomorú tilalomfái között bolyong az ember és nem látja a fától az erdőt, amelyben üde tisztás is van, amely árnyat is ád, amely melegít is, ha kell, amelyben nemcsak vadállatok és ösztönök dúlnak, de madárdalos harmónia is muzsikál! Az alatt a harminc év alatt, mióta elhagytuk az iskolát, világok vesztek, új próféták születtek, rajtunk is átrobogott a végzet szekere, de mi eljöttünk időnként ide és hittünk rendületlenül annak igazságában, amit itt tanultunk és ime: a mi hitünk meggyógyított minket! A mai elvadúlt küzdelemben nem kétségbeesni kell, hanem dolgozni és a keresztény életideált az egyes ember életét irányító erővé tenni! Ne bizonytalan távolban tapogatódzunk és kialakulatlan életformák és új életideák után fussunk, hanem a munkát a magyar középosztály kezdje ott, ahol legközelebb éri: a családban, elsősorban a gyermeken. Sok modern nyelvet tanulunk és a bábeli zűrzavarban alig értjük meg egymást, mert legszebb és mindent megmagyarázó nyelvet, a szeretet nyelvét, nem ismerjük. Óceánok mérhetetlen távolságait órák alatt repüljük át, de azoktól, akik ve-