Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1937

44 késői barokk-művészet jellemzői; ugyanezek megvannak a kor ízlésében, a barokk ember szemléletében, így Dugonicséban is. A könyv címe előtt mindkét kötetben egy-egy szentimentális jellegű képet találunk. Az első címkép Etelkát és Etelét ábrázolja előtérben, amint a Magyarok Istenének szentelt áldozati oszlopnál állnak, rajta Etele csákójával és az oszlopba szúrt kardjával; a háttérben Világosvára látszik. A kép alatt kétsoros vers, valószínűleg Dugonics szavai: Művész ő képeket érczen ki vághatta, De Magyar sziveket le nem rajzolhatta. A II. kötet bevezető képe pedig azt a jelenetet ábrázolja, mikor Etele kardjával leszúrja Zalánfit. Alatta megint vers következik : A' ki fel-övedzi szijját fegyverének, Két végét köti fel az a szerencsének. T. i. győzhet is, vagy őt győzik le. A kép után következik az Etelka tipikus barokk címe. Az irodalmi címadás lényege mindig a tájékoztatás; a cim a könyv tartalmát és értékét is jelzi. A barokk-kor sokszor tekervényes allegóriába öltözteti a cimet, s mint az Etelkában is látjuk, Dugonics magyarázza, majdnem egy vásári kikiáltó bőbeszédűségével tárja elénk a regény tárgyát: ,,Etelka." — Ki volt ez az Etelka? — ,,Egy igen ritka, magyar kis-asszony." — Hol? — „Világos-várott." — Mikor? — „Árpád és Zoltán fejedelmink ideikben." Most jön az író neve. Mikor az olvasó egy könyvön elolvassa a szerző nevét, a puszta névnél többet is akarna tudni az íróról, akivel szellemi összeköttetésbe készül jutni. Meg akarja ismerni a szerző egész emberi mivoltát, hogy ezzel mintegy áthidalja azt a nagy térbeli és időbeli távolságot, mely a szerzőt az olvasótól elválasztja. Dugonics egész szellemi arcképét megtudjuk a neve alá írt sorokból, mint a könyv címlapján láttuk, ami szintén a barokk kor sajátos megnyilvánulása volt. A címhez és az író nevének feltüntetéséhez csatlakozik az évszám, mint időrendi meghatározás. Dugonics a regényt 1786-ban írta, de csak két évvel később jelent meg a munka. A pontos évszám (1788) mutatja ezt. Dugonics azután tovább kering tárgya körül a külsőségekben ; a cim után nem mindjárt a szöveg, nem is az előszó vagy ajánlás következik, hanem egy nyolc soros vers, mottóul, Rájnis József Magyar Helikonra vezérlő Ka/auzd-ból. A vers cime : Egy igaz Magyar ruhába öltözött Leánynak képéről, a' mellyet egy kép-író a' Poétának ajándékba adott:

1) Im" I e' leányzó mint födözé magát Tisztes ruhával I . . . nem fitogatta azt, A' mit gonosz szemmel vadásznak Sok piperés tsemegés legények ; Kőszegi Rájnis József : A' Magyar Helikonra Vezérlő Kalauz. Posonyban1781. 11. 1.