Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1937

31 Csokonai közli az eposz tervezetét kis összefoglalásban, mely szerint „rövid kritikai rajzolatúját adja „egy nagy magyar epopoeiának, melynek neve Árpád vagy a magyarok megtelepedése."

1) Nagyon szerette volna megírni ezt a tizenkét könyvre terjedő eposzt, melyhez nagy kedve is volt, írja egy barátjának s „ezzel sietni kellene, hogy bele ne halnék."

2) De vágya nem teljesült. Korai halála megakadályozta az elkészítésben. Azonban a fennmaradt vázlatból látjuk megint, hogy az Ete/fea-motivumokat mint használta fel Csokonai. Az utolsó, 12-ik könyv, a befejező résznek a címe : (miután Árpád befejezte a honfoglalást) Az országnak nagy innepe. (Akárcsak az Etelkaban.) A világosi szentegyház felszentelése, a törvények kihirdettetése, az isteneknek áldása ... A Múzsák kérni fogják a magyarok istenét,

9) hogy engedje meg nékik magyar nyelven énekelni, de az isten a végzésre haragosan tekintvén, kilencszáz esztendőn szomorúan nézett keresztül, a tizediknek pedig elejére elmosolyodott. A Múzsák is szomorúan és némán néztek azokon keresztül, a tizedik elejére pedig ők is mosolyogtak s akkorra előre énekeltek a magyarok istene dicsőségére. S e lesz vége."

4) Tehát látjuk, hogy amilyen eseménnyel kezdi Dugonics a maga regényét, (a világosvári ünnepség, az áldozat, stb.) — ugyanolyan cselekedet Csokonai tervezett Árpádiász-ának befejezése. Szellemi kapcsolatot találunk Dugonics és Csokonainak: A nemes magyarságnak felülésére c. verse közt (1797), hol „a nagylelkű leventa magzatok"-ról szól, és jegyzetbe teszi, hogy „Leventa, vagy magyarosabban Levente, egy oly nemes ifjú vitézt jelentett eleinknél, a ki akkor tájba ment elsőben hadba, és a kit ők előbb solenniter tettek meg vitéznek Erről s a vitézkötésről stb. jeles jegyzéseket tesz fel prof. Dugonics úr, magyar hazánknak méltó fia."

a) Ugyancsak ebben a versében találkozunk Uszubú nevével is, kiről Csokonai megjegyzi, hogy „Árpád vezérünknek vitéz hadnagya, a ki a tótokat béjármolta. A mely történetet tréfásan hoz be prof. Dugonics az Etelká-jában."

0) Ez az Uszubú megjelenik a betegeskedő Árpádnál és jóízű elbeszéléseivel mulattatja a fejedelmet. A szó Dugonics gyártmánya. Ezért hívják ezt a vezért Uszubú-nak, „mert mindenkor el-uszította maga mellől a' bút; és szünetlen jó kedvét mutatta."

7) Dugonicsra hivatkozik egy magyarázatában is Csokonai. A becsület és szerelem c. versének a kezdő harmadik sorában: „Nyergeljétek fel jól szegsárga paripákat*") — előforduló szeg-sárga szóról jegyzetben azt mondja, hogy a „Szeg a régi magyaroknál barnát vagy setétet jelentett, némely szólásokban nálunk is megmaradt. Erről is bőven Dugonics."

9) Harsányi—Gulyás : i. m. 176. 1. 2) 1). o. Jegyzet. 179 1. 3) V. ö. Etelka I. k. 66 és köv. II. 4) Harsányi—Gulyás: i. m. 178 179. I. 5) U. o. I. k. 219. 1. V ö. Etelka I. k. 19. I. 6) U. o. I. k. 223. 1. V. ö. Etelka I. k. 188-200. I. 7) Etelka I. k. 189. I. 8) Harsányi—Gulyás : i. m. I. k. 227. I. 9) U. o. Dugonicsra vonatkozólag v. ö. Etelka I. k. 288—289. 1.