Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1937

29 Es ha Ráday Gedeon Kazinczynak írt válaszában kifogást is tesz a „culináris beszédmód" miatt.

1) vagy Aranka György a sok közmondás használatát gáncsolja,

2) amit Gvadányi is szóvá tesz,

í

!) vagy ha Pálóczi Horváth Ádámnak, ki vele egy időben működött — Dugonicsról és munkájáról lekicsinylő nyilatkozata is van,

4) — velők szemben nagyon érdekesek Kazinczynak erre az időszakra vonatkozó megjegyzései, észrevételei. 0 már ekkor élénk figyelemmel kisért minden irodalmi szellem-megnyilvánulást és örömmel látta, hogy „az ismét derengéssel biztató viszonyok közt miként hevité a csüggedetlen magyar írókat nemzetök geniusa mind bátrabb serénykedésre s hogy mikép villanyozták az ifjabb tehetségeket lelkesítő felkarolással. íróink s olvasóink száma mind inkább szaporodék, és ha az ügynek új munkás barátja tüne fel, kicsinységgel ugyan talán, talán egy alkalmi verssel, de amely lelket mutata s reménységet hagyott, hogy az író ott meg nem áll, mely öröm vala minden felé ! mint röpüle az új név egy szájról más szájra ! az új társ felkeresé a régibbeket, s most közelite igazán a várva várt reggel. Az az előbbi hajnalgás álderengés volt."

0) Igen, az új társak, az ifjabb tehetségek felkeresték a „régibb bajnokokat," hogy őket személyesen megismerhessék s tőlük lelkesedést, biztató útmutatást, irányítást nyerjenek. Az Etelka megjelenése után Dugonicsnál is nem egy ilyen „jövendő nagyság" jelent meg lelkesült kegyelettel. Elég itt Csokonait említenem, ki 1795 tavaszán, mikor Halason járt legációban, visszamenet nem egyenesen Debrecenbe indul, hanem Kecskeméten keresztül Pestre gyalogol a csodált Dugonics meglátogatására, kihez porosan, meg se szállván sehol — állított be a lelkes ifjú. Dugonics meleg szeretettel öleli keblére a fiatal Csokonait, kire igen nagy hatással volt az Etelka. A regény ébresztette fel benne később az érdeklődést a magyar honfoglalók iránt és a mű olvasása közben gondolt arra, hogy nemzeti époszt ír Árpádról. Ennek a személyes találkozásnak az emléke lett egy hosszú vers Csokonai részéről: A Dugonics oszlopa, mely Etelka szerzőjének 1798-ban megjelent A' Szerecsenek c. regénye II. kötetének elején található bővített alakjában. A verset Csokonai 1795-ben, a talákozás esztendejében írta s először a Diétái Magyar Muzsában jelent meg (117. és köv II.). Schedel (Toldy) Ferenc 1843-ban a Nemzeti Könyvtár II. évfolyamának második füzetében közli az egész hosszú verset, csillag alatt megjegyezvén: „Költődött 1795. Kinyomt. a Diétái M. Musában a 117 s köv. I. Megbővítve pedig M. S. úr által a Szerelemhegyi úrtól kimetszett rézképpel együtt kiadatott Dugonics úr Szerecsenjeinek II. dbja előtt Pesten, 1797. II. 8 r."

6) Az M. S. név Mérei Sándor, Dugonics kedves tanítványa, ki a kőoszlopra írt Dugonics művek között nem találta meg a Tudákos') Váczy: Kazinczy levelezése I. k. 1788. jul. 8. 2) U. o. Ráday Gedeon Kazinczynak 1789. márc. 1. 0 közli Aranka levelét Kazinczyval. 3) 1788. dec. 12. L. Széchy Károly: Gróf Gvadányi József 1725-1801. Függelék. 4) Váczy : Kazinczy levelezése. I. k. 1789. febr- 24. B) Kazinczy : Pályám emlékezete, i m. 194 1. 6) Toldy Ferenc: Nemzeti könyvtár. 1843. II. évf. II. f. 61—61 oszlop.