Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1937

8 tények csak évenként egyszer áldoztak s akkor is parancsszóra, mert hitük már nem volt eleven és hiányzott belőlük a szociális szentség isteni ihlete. A szőllőtőn még ott függöttek a szőllővesszők, de kikapcsolták magukat az isteni erő és vér titokzatos áramlásából. Krisztus vérének keringésébe már csak évenként egyszer, ha belekapcsolódtak 1 Megállt a vérkeringés, elzsibbadtak, elnyomorodtak a tagok, nem volt tűz az erekben és szeretet a lélekben, mely hősies tettekre képesítette volna őket. így aztán kezdtek az emberek félni a nagyságtól és hősiességtől s ezért nem akarták Krisztust magukhoz venni. Méltatlannak mondották magukat Hozzá, hogy ne kelljen méltóknak lenniők Hozzá! Balga kicsinyesség, mely megakadályozta az Istent, hogy naggyá tegyen minket ! így sorvadt el az első keresztények lángoló hite és buzgalma s adott helyet a közönynek, a szociális individualizmusnak, melynek hidegségélől megdermedt a világ szociális szíve s úrrá lett benne a gyűlölet. Lássátok, testvérek, mint buzgólkodnak a sátán csatlósai, hogy kinyissák az Antikrisztus Pandora szelencéjét és a világra szabadítsák a kommunizmusban rémségeit és mi nem akarjuk-e kinyitni az élet és boldogság szelencéjét, a tabernakulumot ? Menjünk, nyissuk ki, hozzuk onnan ki Krisztust először a szíveinkbe, onnan vigyük bele a világba, legyen Ő az élet királya, hadd jöjjön ei végre az Ő országa, hol szeretet lesz és igazság. Nézzetek fel az égre, a csillagos égre 1 Látjátok, minő szép rendben futnak a csillagok ? Egyik sem gázolja le a másikat, mindegyik tartja, hordja vonzóerejével a másikat, mindegyik csillag egész vonzóerejével tartja, segíti azt a rendet 1 Csak az emberi lelkek rohannának át vakon az égen, mint a hullócsillagok rontva és ártva, amerre feltűnnek ? Krisztus testének tagja vagy, ne légy hát beteg, romlott tag, mely az infekció méreganyagával az egész test egészségét veszélyezteti. Legyünk hát egyek Krisztusban, úgy, ahogyan a mi főpapunk imádkozott érettünk : »Szent Atyám, őrizd meg őket a Te nevedben, akiket nekem adtál, hogy egy legyenek, miként mi is . . . Nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő igéik által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek, miként Te, Atyám, énbennem és én Tebenned, hogy ők is bennünk egy legyenek." (János 17. 11. és 20—21.) Amen. Dr. Kerkai József. Az Euchariszlia és a család. Körülbelül negyedszázaddal ezelőtt zajlott le Bécsben egyike a nagyon látogatott eucharisztikus világkongresszusoknak Ennek az előkészületi idejében történt egy tanulságos, eset, amelyet Czapik Gyula prelátus-kanonok közölt a minap az „Utunk" című hitbuzgalmi lapban. A történet hősei jogászok, akik kissé tüntetőleg viselték a kongresszusi jelvényt és egy katolikus, de liberális hírben álló tanár. Ez azzal a kérdéssel hozta zavarba a rendezőség e fiatal tagjait, hogy hisznek-e az Eucharisztiában. Kissé habozó feleletükre így szólt a professzor: „Én, kérem ma reggel előadásra jövet betértem a Votivkirchébe. De ott Önök közül senkit se láttam.