Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1936

59 vallási végcélokkal, hanem ellenkezőleg, ennek éppen megfordította igaz. Senki emberfiának semmi joga sincs használni a „haladás" szót, amíg nincs szilárd hite és ércbeöntött erkölcsi kódexe. Senki sem lehet haladó, aki nem doktrínái, majdnem azt mondhatnám : aki nem csalhatatlan vagy legalább is nem hisz bizonyos fokig is a csalhatatlanságban. Mert a haladás már a nevénél fogva is föltételezi az irányt és mihelyst csak a legcsekélyebb fokban is kételkedni kezdünk az irányban, ugyanolyan mértékben kételkedni fogunk magában a haladásban ! A világ kezdete óta nem volt soha olyan korszak, amelynek olyan kevés jussa volna a .haladás" szó használatához, mint épen a mi korunknak. A katolikus XII. vagy a filozofikus XVIII. században az irány lehetett jó vagy rossz, az emberek többé-kevésbbé összekülönbözhettek amiatt, hogy milyen messzire menjenek és melyik útat használják, de a főirányt illetőleg valamennyiben megegyeztek és ennélfogva igazán meg volt bennük az az érzés, hogy haladnak. Mi azonban épen az irányra nézve nem tudunk megegyezni. Hogy a jobb jövőben több törvényünk legyen-e vagy kevesebb, több szabadságunk vagy kevesebb, hogy a magán tulajdont érvényesen központosítsuk-e vagy végérvényesen eltöröljük, hogy a szerelem majd szűzies intellektuálításban, vagy pedig teljes állati szabadosságban fog-e végződni; vagy hogy Tolsztojjal szeressünk-e mindenkit, vagy pedig Nietzschével tartva senkit se kíméljünk? Mindezek olyan dolgok, amelyek körül a leghevesebb harcok dúlnak. Es nem elég, hogy épen az a kor nevezi magát „haladó kornak", amely legkevésbbé tudta megállapítani, hogy mi is a haladás? Az átlagos sokaságnak, azoknak, akik sohasem törték a fejüket a haladáson, még talán el is hihetjük, hogy haladnak. De azok a bizonyos urak, akik mindig haladást emlegetnek, rögtön széjjelszaladnának a szélrózsa minden irányába, mihelyst egy pisztolylövés a verseny kezdetét jelezné. De azért még sem állítom, hogy a „haladás" szónak nincsen értelme. Csak azt mondom, hogy csakis úgy lehet értelme, ha előremeghatározott erkölcsi elvünk van, s hogy csakis olyan embercsoportra alkalmazható, amelyek közösen ragaszkodnak ehhez az erkölcshöz. A haladás nem illetéktelen szó, de a józan ész előtt nyilvánvaló, hogy a gyermeket meg nem illeti. Szentséges szó, amit jogosan csakis a szigorú hívők használhatnak a hit korszakaiban." Csakugyan így is van, ahogy a szellemes paradokszonokkal nagy igazságokat kifejező író állítja. Vallás nélkül merő civilizáció a sokat emlegetett haladás. Ennek a megteremtője és hordozója az ember is lehet, minden etikettje mellett is, valóságos béte humaine, afféle újabb kiadású Timur khán, aki nagy művészetkedvelő volt ugyan, de 90.000 megölt embernek a koponyájából piramist emelt talán — a maga kétes dicsőségének öregbítésére. Az ilyen egyén vagy kor — a nagy orosz írónak, D. Mereskovszkijnak megállapítása szerint — érzéketlen marad, nehogy könnyei elhomályosítsák tisztánlátását, mert neki mindennél fontosabb, hogy lássa,milyen formát vesznek föl a kígyótól átszorított izmok s örül Laokoon arcának meggyötört vonásain." Az észnek a kiműveléséről, ha nem kíséri egyúttal erkölcsi nevelés is, szintén nem mondható más, mint amit Fleury mondott: Az oktatás erkölcsiség nélkül nem lehet egyéb, mint újabb szük-