Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1936

60 ségek ébresztése, sokkal veszélyesebb talán, mint maga a tudatlanság." H. Treische szerint: „Der einzelne Mensch wird mit dem Fortschritt der Kultur nicht sittlicher. Die Bestie regt sich ebenso gut im Kulturmenschen, wie im Barbaren. . . Man kann die Intelligenz nicht zum Masstab für den moralischen Fortschritt des Menschen machen." Az igazi haladás célpontja az Úristen ; a világtörténelem középpontja, mint azt Schütz Antal „isten a történelemben" olyan meggyőzően kifejti Krisztus Urunk, akinek saját szavai szerint minden hatalom adatott az égben és a földön. (Erre vonatkozólag Szt. János evangéliumában sok bizonyítékot találsz magának az Úr Jézusnak a szájából is.) Vond le ennek az igazságnak gyakorlati következtetéseit pl. Széchenyivel: „Mentől közelebb állunk Istenhez, annál boldogabbak vagyunk, s mentől távolabb esünk tőle, annál szerencsétlenebbek vagyunk." Gárdonyi hasonlóképen nyilatkozott: „Lélekben emelkedni csak a hit által lehet és annyiban az ember lelki értéke magasabb, amennyiben többet hisz." Iránytűnek a német versikében kifejezett következő gondolatot tekintheted: „Du kamst, du gingst mit leiser Spur, Ein flüchtiger Gast im Erdenland 1 Woher? Wohin? Wir wissen nur. Aus Gottes Hand in Gottes Land." Egy képpel zárom soraimat. Egy kolostornak faliképe (alphaomega) az Úristent ábrázolja, amint baljából fény fakad és árad, jobbjával pedig a földgömböt tartja. Szemléletes kifejezése ez annak a gondolatnak, hogy az „örök világosság" mutatja az egyes ember és a történelem számára a biztos utat. A költő szerint „A nagy idők folyását kiméri." Obelőle árad fény erre a különböző tévedésekkel elsötétített földre is, amelyen a tagadás megvetette és újra meg újra megveti a lábát, de Őtőle azt teljesen mégsem tudja elszakítani. Goethe szerint: „Gottes ist der Orient, Gottes is der Okzident. Nord und südliches Gelände, Ruht im Frieden seiner Hände.'' 14. A diadalmas világnézet. „Világnézet annyi, mint elméleti és gyakorlati eligazodás a létben különösen az emberi életben.'' (Schütz Antal.) K. Ö1 Levélsorozatom végén legfölebb összegezhetném mondanivalómat. Ez alól azonban az a körülmény is fölment, hogy nem rendszeres világnézeti oktatást akartam nyújtani (hiszen a levélforma nem is alkalmas erre), hanem csak a reábízottak lelkét féltő idősebb pedagógusnak a tanulmányaiból és tapasztalataiból összetevődött kincstárát akartam annyira a magyar ifjúság rendelkezésére bocsátani, amennyire egy átlagos ifjúnak az életbe kilépésekor szüksége van és amennyit belőle elfogad. Itt-ott bizonyára