Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1936

45 és ilyesmik. Ezekről előre mondom nektek, mint előbb is mondottam, hogy akik ily dolgokat cselekszenek, nem nyerik el Isten országát. . . Akik Krisztuséi, megfeszítették testüket a vétkekkel és kívánságokkal együtt." Valamikor bizonyára fejcsóválva olvastad Ézsau abbeli rövidlátását, hogy egy tál lencséért lemondott elsőszülöttségi jogáról. Pedig ez a lemondás egy értékesebb dologról egy hasonlíthatatlanul kevésbbé értékes valami kedvéért nem csak Ézsau részéről történt, meg először, sajnos, megtörténik ma is számtalanszor. Amikor valaki egy pillanatnyi örömért, futólagos testi élvezetért a lelke, a lelkiismerete nyugalmát adja cserébe; valahányszor valaki a pillanatot bálványozza és háttérbe szorítja jobbik magát a testi ember kedvéért, mindannyiszor Ézsau módjára viselkedik és odaadja lelki értelemben vett elsőségét, mint ahogy tudatlan benszülöttek nem egyszer csillogó krajcáros csecse-becséért odaadták gyémántjaikat és gyűrűiket az idegeneknek. Ne légy rabja a pillanatnak ! Hidd el, egyre jobban hatalmába kerít az érzékiség és azon találod magadat észrevenni, hogy úgy jártál, mint Gulliwer, akit óriás létére ezernyi ezer apró szállal a földhöz kötöttek a liliputiak. Megint Goethét idézem: „Mirwar's in allem dem wie einer Ratte, die Gift gefressen hat; sie läuft in alle Löcher, schlürft alle Feuchtigkeit, verschlingt alles Essbare, das ihr in den Weg kommt, und ihr Inneres glüht von unauslöschlich verderblichem Feuer." Hát a földhöz tapadó patkánynak a méreg-evés utáni mohósága nagyon találóan jellemzi az érzékiség rabját. ,.

Geniessen macht gemein" írta később ugyancsak ő. Az önérzetet is tönkre teszi, a tisztánlátást is elveszi. Faust mondja: „So tauml'ich von Begierde zum Genuss Und im Gennus verschmacht'ich nach Begierde." Ez a büntetése az érzékiségnek; kielégíthetetlen. Vágyából a gyönyörbe támolyog és az élvezés pillanatában azon veszi észre magát, hogy már is új vágya ébredt. A költő később, mikor lehiggadt, azt írta, hogy sohase bánta meg, hogy pillanatnyi gyönyörökről való lemondása árán éveket nyert meg. („Ich freue mich täglich, das ich früher nichts versäumt, mich fest zu gründen, und immer den Tag aufgab, um Jahre zu gewinnen.") Fr. W. Foerster szereti egy írónő mondását idézni: „Heirschaft über den Augenblick ist Herrschaft über das Leben." Néha bizony pillanatok döntenek egy-egy élet sorsa fölött, akárcsak egy ballépés testünk épsége fölött. Megint csak Prohászkát idézem: „A lágy érzékiséget erősen kell fegyelmezni, különben a test és az érzékiség jut uralomra a lélek és az akarat fölött, Ezt a puha testet, mely annyiszor vétkezett, az erény és a lélek veszteségeiért meg kell fenyíteni s Isten megbántásáért penitenciára kényszeríteni. Ez a szigor, fegyelem és erő,nem akar porrá zúzni, hanem szobrot vésni — Krisztus-tipust." En hiszek magamban, hiszek a törvényben és erkölcsben. A fődolog az, hogy meg legyek győződve arról, hogy lehet tisztán élni, hogy a hatodik parancsot nem kell megszegni. Hogy a szenvedélyek erősek, elhiszem, de ismétlem, hogy mindezek ellenére is meg lehet tartani. Mindaz, aki megtette, elhiszi, hogy meg lehet tennni. Csak az nem hiszi, aki nem tartotta meg. »Sí feceritis, creditis" Egy fegyelmezet-