Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1936

46 len fiatalember — Jacques Riviére — írta Paul Claudel költőnek: „A természetnek minden érzéki jelensége szörnyű erővé duzzad bennem és valami sűrű homályba borítja lelkemet . . . Kialszik bennem a csendesen pislákoló tűz, amelynek lobognia kellene, mint az oltár örökmécsének." 11. Az aranyborjú. „Wenn der Pöbel aller Sorte, Tanzet um die goldene Kalber, Halte fest

: du hast vom Leben Doch am Ende nur dich selber." (Theodor Storm.) A pompeibeli bankház ostiumában talált padló-mozaikon a „Salve lucrum" szavak voltak kibetűzhetők. Szóval ez Mammon temploma volt, afféle antik bankház. A pénzimádat ma is szépecskén meg van világszerte. Hivei és prozelitái nemcsak a „pénz emberei", a „kapitalisták" sorában lelhetők fel, hanem akárhányszor kunyhóban, sőt az utcasarkon is. A két típus közt persze van különbség. Amaz de facto hódolhat Mammon őistenségének, emez pedig csak vágyai szárnyán, talán éppen egy sorsjegy-nyeremény sültgalamblesése alakjában. A „vér és arany" imádata is bálványozás. A kapzsiságot Szt. Pál éppenséggel minden baj forrásának és bálványimádásnak mondja. (Efez. 5.) Bár valószínűleg megmosolygod, mégis közlöm Harsányi Kálmánnak, a néhány éve elhunyt költőnek néhány idevágó sorát. „Az igazi ember olyan — írja — mintha ruhátlan volna, nincsen zsebe. Mire való neki a zseb, mikor hidegen hagyja a materiális világ, mely az ő világának csak árnyéka." Burns dalköltő is jó száz évvel ezelőtt csak annyi fizetést kívánt, amennyi elegendő ahhoz, hogy a tovább dolgozhassék. Sajnos, ez a minimum is pium desiderium sok-sok éhező munkanélküli számára, mig a „beati possidentes" egy része Gárdonyi emberéhez fogható. aki megszakad egy talált kincs cipelésében, mert telhetetlenségében nem ismer már mértéket. A pénznek és pénzvágynak e rabjai, Horatiusnak egyik verse szerint, minden kockázatot és terhet vállalnak a szárazföldön és a tengeren, nem ismernek pihenőt, de nem ismernek felsőbbrendű lelkiélvezetet sem. Az aranyborjú tisztelete ritkán tűri meg maga mellett az ideálizmus valamilyen formáját. Szívtelenné, vagy legalább is üresszívűvé teszi hódolóit, akik Shylocktól csak abban különböznek, hogy kevésbbé rafináltak és talán kevésbbé nyíltan vallják magukat Mammon híveinek. „Nem szolgálhattok Istennek és Mammonnak," (Máté 6. 24.) Túlzásnak mondják sokan, pedig az örök Igazság igazat mond, mikor azt állítja, hogy könnyebb egy tevének átmennie a „tűfokán", (a templom kiskapuján, melynek keskeny és magas formája miatt ez volt a neve), mint a gazdagnak a mennyek országába. Persze, nem minden gazdag eleve gonosz és nem minden szegény eo ipso jó. Embere válogatja. Akinek a szíve a kincséhez tapad, az akármilyen élethivatásban beleesik az ördög tőrvelésébe. Pl. Dürer egyik képe egy álszerzetest ábrázol, akinek csuhája alól az ördög kiszedi a pénzeszacskót, melyet ez a képmutató a szegénység ruhája alá rejtett. Viszont hatalmas vagyonok urai néha apostoli, igazi lelki szegény-