Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1936

40 velünk a hitben erős s nézeteiben szét nem forgácsolt koroknak nagy stílusát, ezt a boldogságot, amelyet a Szentírás oly egyszerűen jellemez: „secura mens tamquam iuge convivium", a nyugodt kedély olyan, mint a szünetlen vendégség, Prov. 15. A nagyszerű egyházatya még így nyilatkozott: „Credo, ut intelligam 1" Newton még nagyszerényen azt vélte, hogy az, amit tudunk, csak csöppnyi, amit pedig nem tudunk, az egy egész óceán; úgy érezte magát, mint az a gyermek, aki örül, hogy néhány kagylót kifogott, míg maga az igazság óceánja rejtve van szeme elől. Hasonló szerénységgel nyilatkozott a vallásos lelkű Keppler is: „In der Schöpfung greife ich Gott gleichsam mit Händen." „Nagy a mi Urunk Istenünk, nagy a hatalma és bölcseségének nincs se szeri se száma. Dicsérjék Őt, Nap, .Hold és csillagok, bármilyen nyelven is szól a magasztalástok ... Es te lelkem, holtodiglan énekeld az Úr dicséretét. Általa és az Ö számára lettek a dolgok egytől egyig, a láthatók és a láthatatlanok. Neki egyedül legyen dicsőség és dicséret mindörökké 1" A fölvilágosodás századában azonban egyre jobban eltávolodott a tudomány a hittől, sőt mondhatni föladatának tekintette a hit és a tudomány között ellentmondásokat találni és azokat túlzottan népszerűsíteni'. „A XIX. század — írja Schütz Antal — szőtte a maga tudományos eszményét. Nyomában járt a páratlan technikai és gazdasági fellendülés s ennek nyomában egy vészes életeszmény: a tudomány mindenhatóságába vetett hit; sokan hirdették evangéliumát, senki olyan szenvedéllyel, mint Renan: ,,L' avenir de la science" c. művében. A század utolsó negyedében a legtöbb u. n. művelt embernek már így kezdődik hitvallása: „Hiszek a tudományban és annak haladásában, mindenható teremtőben és megváltóban." Az ellenvélemények a pusztába kiáltott szavaknak bizonyultak. „Mikor Comte híres tanítványa, Littré, a francia akadémia tagja lett, a pozitivista tudományosság virágkorában, Champagny ezt kiáltotta oda: „Minket ugyan sohasem elégített ki az a tudomány, mely az anyag-elemekben reked meg és a tapasztalati tényekhez tapad, a végső elvekhez azonban nem emelkedhetik föl. Más gyakorlótér és más kielégülés kell az embernek értelme számára, más vigasztalás élete, más remény bánata, más dalok gyermekei bölcsője mellé." (Schütz: Prohászka, az akadémikus.) Ez a hosszú előidézés a tudomány részéről fenyegető esetleges veszedelmek mellett azért látszik helyénvalónak, mert felső tanulmányaid során megkísért Faust szelleme Téged is. Ne lázongj majd és ne rázd azokat az üdvös korlátfákat, melyeket az Egyház kétezeréves tapasztalata veszélyesebb helyeken elhelyezett. Ilyenkor ismételgesd az előbb Tárkányi Bélától idézett versnek utolsó sorait: „A megadás szelíd nyomán kél a valódi tudomány." 10. Testkultusz. »A jámborságban gyakorold magad. Mert a testgyakorlás kevés dologra hasznos, a jámborság azonban mindenre hasznos, mert birja a jelen élet ígéretét és a jövőét." (Szt. Pál Timoteushoz.) Eddig azokat az eszméket soroltam föl, amelyeket egy „ma-