Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1936

41 gasbra vívó szenvedelem", egy ideálista fölfogás szokott nem a „zászlójára" írni (ez nem volna baj) hanem sokszor bálványozásig szeretni, mint legfőbb emberi és nemzeti közkincset. Az ifjúság többsége azonban manapság sokkal reálisabb beállítottságú és — valljuk meg őszintén — sokkal önzőbb, hogysem a bőrét nem közvetlenül érdeklő kérdésekkel, tehát általános ideális javakkal a kellő mértékben törődnék. Pedig Széchenyi éppen a nyárspolgári fölfogástól félti, midőn azt írja : ,Jaj annak az ifjúságnak, melynek lelke bőrében megfér." Bizony félteni kell a mai ifjúságot a korai elvénhedéstől, a nyárspolgári gondolkodástól. Ez a röghöz tapadás, mely előbb-utóbb eszem-iszom emberré alacsonyítja le azt, aki elvül vallja, nagyobb veszedelmeket rejt magában az ifjúság átlagára nézve, mint a túlzásba vitt kutatási vágy. „Nem érdemes dolgozni" sokszor hallható rezignáció lett ifjúságunk elfásultságra egyébként is hajlamos részének az ajkán. Megengedem, az elhelyezkedés és megélhetés kilátása nem biztatók. De a Kárpátok medencéjében vértanú nemzet lakik és küszködik jó ezer éve. Láttunk már súlyosabb időket is. Mohácsnál több száz diák esett el; a világháború ezernyi-ezer ifjút követelt áldozatul. A mai ifjúságnak is „megvirrad még valaha, nem lesz mindig éjtszaka." Azoknak, akik a „siker evangéliumára" esküsznek, persze gyors érvényesülés kellene amint hogy a „tempó" manapság, a rekordok aranykorában, szinte bálvánnyá válik, sőt részben már azzá is vált. Megengedem, hogy én, aki más élet ritmusát szoktam meg és a mai hajszát nem szeretem, talán nem birok elég érzékkel ehhez a. mai száguldáshoz, de hidd el, az élet nem merőben küzdő energiák hatása és visszahatása, hanem a kitartó, lassú, megfontolt munka tere sokkal inkább, mint ahogy ti, a tavaszba és tavaszból rohanó fiatalok gondoljátok. Bizony: „A világ egy rozzant szekér, Haladna, de nem messze ér; Itt is törik, ott is szakad, Sohse féljünk, hogy elragad." Goethe már a mieinknél jóval kisebb technikai haladástól is féltette az emberiséget. „Reichtum und Schnelligkeit ist, was die Welt bewundert und wonach jeder strebt — mondta 1826-ban Zellernek. — Eisenbahnen, Schnellposten, Dampschiffe und alle möglichen Facilitäten der Kommunikation sind es, worauf die gebildete Welt ausgeht, sich zu überbieten, zu überbilden und dadurch in der Mittelmässigkeit zu verharren." A fiatal daru nem szereti a lassúságot, pedig a vágtatás idő előtt szárnyát szegi. Ami meg ezt a rekord-imádatot illeti, mely ma boldogot-boldogtalant lázba ejt, el lehetsz készülve rá, hogy néhány év múlva mosolyogni fogsz nemcsak azon, hogy valamikor jobban számon tartottad a sport-nagyságok teljesítményét, mint az emberiség nagyjainak nagy alkotásait, hanem magán a rekordon is, melyet a technikai haladás e korában egy-kettőre túlszárnyalnak, talán éppenséggel nevetségessé tesznek. Ám vállalja az a néhány kiváló képességű rekorder-jelölt a gyors feltűnés és vele talán a gyors letűnés édes-bús lelki és testi kockázatát. Te józanul és mértékkel