Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1936

35 nem hisz másban, mint a német nép örök arcában. Ezzel egyszersmind egy új és szent hitnek hirdetői és hordozói vagyunk." Ley, a német munkafront vezére szerint: „A mi egyedül üdvözítő hitünk a nemzeti szocializmus, amely nem tűr más hitet maga mellett." Lapjaik a kereszténységet „artfremde Religion"-nak mondják. Szerintük a .német" és „keresztény" két olyan fogalom, amelyek egymást kizárják. Német és keresztény ellentmondás, mert vagy német, vagy keresztény, Mathilde Ludendorf, egyike a kereszténység ellen hadakozó újpogányoknak, különösen a válogatás nélküli felebaráti szeretet ellen száll jobb ügyhöz méltó buzgalommal síkra. És ezt a zagyvafejű nőt nemcsak nem intik le a hivatalos körök, hanem ellenkezőleg I Igazán különös: egy művelt nép ezeréves keresztény múltját hajlandó megtagadni, mert a keresztény vallás nem a fensőbbséges északi faj fájának a gyümölcse és mert az újszövetség is az ószövetségen alapul. Ezért külön megrója a mai német rendszert a pápai körlevél, midőn ezt írja: »Az, aki a bibliai történet és az ószövetség oktató bölcsességét száműzve akarja látni az Egyházból és az iskolából, káromolja Isten igéjét, káromolja a Mindenható üdvösségre vezető tervét és korlátolt, szűklátó emberi gondolkodást tesz bíróvá az isteni történelem-tervezés fölött." Megdöbbentő az az önhittség, amellyel ez a biológiai materiálizmus az északi fajtát teszi meg minden jó, szép és helyes eszme forrásává és amellyel minden egyebet, mint másodrangút elvet. Hasonló túlzással azt lehetne róla mondani, hogy nem kell neki a Nap, mert nemcsak árjára árasztja melegét és fényét. Épolyan korlátolt fölfogás ez, mint amelyik néha nálunk is fölüti a fejét egy-egy turánizmustól fűtött korlátolt frázisban : „Nem kell a mennyország, ha netn magyar." Egy német tudós még egy évtizeddel ezelőtt, a franciák ilyen kisajátító törekvéseinek láttára, azt a címet adta könyvének: „Ist Gott ein Franzose ?" Hát ma a hivatalos német körök külön germán istenséget alkottak a maguk képére és hasonlatosságára. A .német nép örök arca" és ehhez hasonló kifejezések annyira semmitmondók, hogy erre csak erősen szuggesztív és még erősebben szuggesztibilis egyének, akik keveset tanultak és nem sokat felejtettek a világtörténelemből, építhetik föl most a jelent, de nem egyúttal egy százados, vagy évezredes jövőt is. Egy mélyen gondolkodó költő szerint: „Ott, ahol az Isten-hit erősen és magasztosan világít, virul a közérdek, ott pedig, ahol elhomályosul, veszendőbe megy." (Carducci.) „Magát tagadja meg, ki megtagad, Mint a napot, a fényt, a színt a vak. A por fiához más nem illik itten. Mint hogy Benned megnyugodva higgyen." (Reviczky Gy.) Az isteni igazság fölött nem lehet népszavazást tartani, még kevésbbé lehet az Úristent detronizálni. Prohászka az egyoldalú szabadság-kultusszal kapcsolatban ezt írja a Diadalmas Világnézet: .Tekintély és szabadság" c. fejezetében: Tiszteljük a szabadságnak nemes és szép formáit s útáljuk meg a csúnyát s a nemtelent, ami a szabadságnak tagadása volna ; ne keressük a szabadságot másutt, mint a nemesnek, igaznak s szépnek kereteiben. Szabadon ostobát 3*