Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1936

36 s rosszat cselekedni, — szabadon helytelent s hazugságot mondani, — szabadon garázdálkodni, pusztítani s rontani, lehet; de tulajdonképen az ostobaságnak, hazugságnak, gonoszságnak a szabadsághoz csak annyi köze van, mint az árvíznek a májusi esőhöz; víz mind a kettő; de az egyiknek nyomában halál és rothadás, a másiknak kíséretében élet és virágzás jár." Szabadon elfajulni, elzülleni, elrothadni : ily összeköttetésekben bűn a szabadság nevét emlegetni. Mert mindez nemlét és tagadás; ami pedig lét, erő és élet, az formás szabadságnak örvend s a szépség géniusza őrködik épen a formának határain ! Aki a géniuszt elriasztja s a korlátot összetöri, az a gondolatba tévelyt, az egyénbe bűnt, az életbe romlást plántál. Exlex dolog nincs a világon akár arkangyal, akár szentjános-bogárka legyen, akár gondolat, akár epe-ömlés legyen. A helyes viszonyt, a harmóniát, a mindenség rétegein és emeletein végigvonuló folytonosságot egy ponton sem szabad tagadnunk; kivált pedig nem szabad a szabadság nevében a gondolatot a tévely sötétségébe s az egyéniséget az elfajulásba kergetnünk." „Ugy-e szabadon akarod egyéniségedet kifejleszteni? —írja az ünnepelt John Ruskin — látom, hogy hová fejleszted 1 Szabadon akarsz enni, inni, dorbézolni; szabadon akarsz tántorogni, botlani s elesni, hogy végre szabadon átkozd meg magadat s szabadon menj tönkre. . . A létnek legjava — folytatja —- nem a szabadság. Az arkangyal szolgálatától le, a bogárka tevékenységéig, a bolygók iramlásától le a porszem titkos gravitációjáig a mindenség hatalma és szépsége nem a szabadságon, hanem az engedelmességen épül! De ki is kételkedhetnék arról, hogy a szabadságnak is van mértéke ! Hogy azt is a valóság, az igazság, a szépség keretezi. Keretek közt mozog és alakul ki a szabadság mindenütt, tehát formásnak kell lennie, akár a gondolat, akár a politikai élet szabadságáról legyen szó. A gondolat szabadságának formája az igazság; a lelkiismeret szabadságának formája az erény; az egyéni szabadság fegyelmezett, harmonikus egyéniséget keres s a politikai szabadság sürgeti a tekintélynek harmóniáját az egyéni szabadsággal." Prohászka: Ö. M. 5. k. 226-71.) A politikai életben ma részben a ..laisser faire, laisser passer," a mindent megengedő liberalizmus erős visszahatásaként — államrendszerek és pártok részéről egyaránt — az egyéni szabadságra sokfelé rájár a rúd, a bolsevizmus és a túlzó nemzeti szocializmus klasszikus hazájában egyaránt („les extremes se touchent" mondja a végletek ilyen találkozásáról a francia.) Ezekkel a modern kollektivista tévedésekkel szemben Serédi bíboros primás szerint „nincs se egyéni, se kollektiv öncélúság, hanem csak Isten-célúság;" az Egyház nem győzi az egyéni szabadságot hangsúlyozni. Ezt normának tekintheted. Goethe fogalmazása ma, a kollektivista túlzások idején is helyes marad. „Höchstes Glück der Menschenkinder ist nur die Persönlichkeit." Az ember természetesen nem csak egyén, hanem zóon politikon, társas lény is, akinek egyénisége — servatis servandis, — kénytelen a közösségre is tekintettel lenni. „Halte dich immer zum Ganzen, doch kannst du selber kein Ganzes Werden, als dienendes Glied schliess an ein Ganzes dich an I" Mondja Goethe és Schiller egy disztichonban.