Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1936

19 jött a vérből, az északi szellemből és az árja lélekből. A katoliciz­musnak és a protestántizmusnak el kell tünniök a legrövidebb idő alatt s ha nem akarnak feloszlani, az országnak el kell őket tiltania. Mindenki tisztán láthatja, hogy a n emzeti szocializmus és a keresz­Jénység engesztelhetetlen ellenségek." A hitetlen ifjúság énekli: „Elmúlt a kereszt ideje. Most már fölül kerekedik a horogkereszt." A napnak e durva jelképével akarják helyettesíteni a keresztet. Krisztus vérénél ezek többre becsülik a germán vért, tehát Kiéli hit­vallásuk főbb ágazatai ezek: „Hisszük, hogy az Isten a német vé­rünkben, lelkiismeretünkben, német hazánkban és történelmünkben nyilvánul meg. Ez a mi német hitünk. Ezért nevezzük vallásunkat német vallásnak. . . Vallásunkat nem vehetjük többé a zsidóktól. Nem hiszünk a Szentlélekben, hanem a szent vérben." Tagadásba vesznek tehát mindent, ami nem német. Nagy Károly nekik túl­ságosan katolikus volt, Luther zsidó, Goethe görög." Én az egészről — akár árja, akár magyarsújtásos turánista köntös­ben jelenik meg, azt tartom, amit a Szentírás mond: „A test nem használ semmit, A lélek az, ami éltet." Aki magyarnak vallja ma­gát a Szent Istváni gondolat alapján, azt fönntartás nélkül annak lehet elfogadni, akármilyen tájról, akármikor vándoroltak be az ősei. Zrínyi Miklós horvát volt (a szigetvári hős és unokája a kard és lant hőse egyaránt) és mégis a legnagyobb magyarok közé kell sorolnunk. Viszont egy híres festőnk a világháború alatt magyar nevét és hazáját ott hagyta. Tehát nem könyvelhető el magyarnak. A szentírási szót: „Akiben Krisztus lelke nincsen, az nem az övé,"— alkalmazd a magyarságra és nagyjából megkapod azt a mértéket, amelyet a magyarral szemben alkalmazhatsz. De senkit sem ítél­hetsz magadnál alacsonyabb rendűnek pusztán azért, mert más a vére. Ebben a tekintetben a leg nagyobb baklövés az^ amelyet a német vezér, aki mint tudod, nem tudós, elkövetett, mikor azt mon­dotta : TTogy a felsőbbrendű és alsórendű fajbeli egyén között na­gyobb a különbség, mint az alacsonyabb fajú ember és a majom között. Ennek nemcsak a keresztény etika, hanem a tudomány is ellerif mond. Befejezésül ide iktatom XI. Pius pápa idevonatkozó szavait: „Csak fölületes szellemek eshetnek abba a tévedésbe, hogy nemzeti Istenről, nemzeti vallásról beszéljenek, csak ők vállalkoz­hatnak arra, hogy Istent, az egész Világ Teremtőjét egyetlen faj vérségi korlátaiba akarják szorítani." „Roma locuta causa finita." 4. írástudók árulása. „A művészet mirevaló, ha nem g emeli az embert önmaga fölé, egy erősebb és szebb élet felé. (Emilé Bauman.) Néhány éve nagy feltűnést keltett egy könyv az írástudók árulásáról (Trahison des clercs.). Ebben a toll mestereinek a felelős­ségéről van többek közt szó, arról a kárról, melyet a tudós és az író tollával tehet. Egy híres író szerint az írónak, mielőtt tollát a tintatarlóba már­taná, előbb a szenteltvíztartóba kell mártania, hogy kellőképen meg-

Next

/
Thumbnails
Contents