Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1936
9 katolikus Franciaországnak fia, Európában nem találta meg hitét, ime a forró afrikai homokban, egy régen eltemetett keresztény kultúra romjain talált vissza Istenéhez. Hermann Bahr, a nemrég elhunyt osztrák író, szintén hazatalált, hosszú tévelygés után: „Um der Wahrheitwillen ging ich an den Altar zum Empfang des Allerheiligsten. Ich wollte wissen, ob denn nirgends Wahrheit ist. Und mein Glaube ward nicht zuschanden. Mein Gebet ist erhört, meine Menschenwürde gerettet. Ich finde in Gott all mein Verlangen gestillt, meine wilden Wünsche schwiegen in Gelossenheit und siehe, da wurde mir kund, wie man wissen muss." Figyeld meg a „credo ut sciam" fölfogás modern, sőt örök emberi megnyilvánulását. P. Claudel szerint is az ember úgy bánhatik gondolataival, ahogy éppen akar; ugyanazokkal a gondolatokkal egy időben a tagadáshoz és az állításhoz is juthatunk el. „Vele párhuzamosan az ürességben, az abszolút tagadásban megrekedt világnézet egyik orosz képviselője, az öngyilkossá lett A. D. Jurevics költő és filozófus hátborzongató filozófiájából közlök — elrettentő például — néhány sort a „Grál" c. folyóirat ismertetése alapján. „Bennem és körülöttem minden csupa űr. Ismeret, célkitűzés, érzelem, nézet, valóság — minden eltűnt, feledésbe merült, kialudt, kiszáradt, fölbomlott. . . „Und immer ist es seinsleer, hoffnungsleer, zukunflsleer, erdleer, dingleer, zweckleer in mir und um mich herum. Heil Dir, nirgends versagende Leere!" Fiam, én jártam kősivatagban, ahol kövön kívül itt-ott néhány hitvány fűszál és csenevész bozótféle volt csupán. De úgy érzem, az a sivár hercegovinai táj kert volt ahhoz a kétségbeejtő, mondhatnám pokoli lelkülethez képest, mely ennek a 26 éves korában halálba ment orosz embernek a szivében szaharai homoktengerként pusztított. Elhisszük-e neki, hogy az űrnek e filozófiája : „Grundlegung einer Synthese des Seins" akar lenni. Üresség és szintézis — fából vaskarika. Miért írom le ezeket az ad absurdum eljutott szörnyűségeket ? Azért, hogy visszatartsalak még a feléjük vezető útra való lépéstől, sőt annak gondolatától is. Goethe „Zauberlehrling"-je minden időre szólóan megmutatja, hogy milyen könnyű valamit felidézni és menynyire nehéz, sokszor épenséggel lehetetlen megfékezni a felidézett démont. A lejtőre való térés esetén voltaképen csak az első lépésnek vagyunk teljesen urai, a másodiknál már szaladunk, a harmadiknál rohanunk, a negyediknél talán már zuhanunk és nyakunkat szeghetjük. Ezzel az óvással zárom levelem. Cave tibi! 2. Támadás a hatalom nevében. Az Isten tízparancsolata és az anyaszentegyház öt parancsolata nem egyebek, mint az Evangélium szabályaihoz való végrehajtási utasítások. Lelkiismeretes megtartásuk minden egyes ember számára a tervszerű önfegyelem, az erkölcsi nevelés és a jellemképzés öszszehasonlíthatatlan iskolája. (XI. Pius.) Azt írod, hogy nagyon sötétnek látom a helyzetet, valósággal a „Schwarzseher" sötét szemüvegén át. Mintha bizony Te, aki már