Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1935

29 szadalmasnak minősíted ezt az aprólékoskodónak látszó utalást a szöllőre. De a hasonlóság az okos neveléssel és a többtermelésre utaló nemesebb emberi kikezdésekkel annyira szembetűnő, hogy fölületességre hajlamos ifjúságunknak a figyelmét rá nem irányítani, nézetem szerint, mulasztás volna a pedagógus részéről. Tanulj tehát a szőlőtőtől 1 Tanulj tőle mélyreható gyökér-munkát, mielőtt mások előtt látható és mások dicséretére számító szereplésre gondolhatnál. Tanulj tőle megválást természetednek egyik-másik tulajdonságától, ha ez természetfölötti föladatodnak akadályára lehet. A metszés a fának és a szöllőnek a könnyezésre emlékeztető fájdalmat okoz, de csak ennek az árán jut el a kívánt magasabbrendű teljesítményhez. Ha itt-ott nagyon sajgónak érzel egy-egy testi fájdalmat, melyet betegség, testgyakorlás, tréning vagy önkéntes önmegtagadás okoz, gondolj arra a lelki jóra, mely balzsamként fakad ebből a lebírt vagy lenyesett, de minden esetben megnemesített testiségből — a magad és mások számára. A „sustine et abstine !" mondást már ókori pogány bölcsek alkalmazták elméletben és gyakorlatban egyaránt. Goethétől származik egy hasonló mondás: „Alles ruft uns zu, dass wir entsagen müssen." A latin kifejezés : „mortificare", a német szó : „abtöten" az elpusztításra, a meghalatásra utal, mint ahogy a szentírás is magot emleget, melynek meg kell halnia egy új, egy magasabb, egy Istennek tetszőbb élet kedvéért. — Tanulj a szöllőtől, mely karóhoz kötözötten egyenesen áll és az ég felé tárul, egyeneslelkűséget is. Kezdődjék ez az egyeneslelkűség azzal, hogy a „ki és mi vagy?" kérdést újra fölteszed magadnak. Bizonyára olvasni fogod valamikor azt a verset, amelyben a mélyen gondolkodó Goethe ezt a kérdést fölveti. A rövid vers így szól: „Mein Sohn, sag' an, wozu bist du erschaffen? Fragt einstmals ein Gelehrter einen Affen. Der grinst ihn an, verzerrt sein Gesicht, Fletscht die Zähne und antwortet — nicht." Hát a lét nagy kérdését csak az ember, a „homo sapiens" tudja föltenni, és a hit világánál megmagyarázni. A majom erre a kérdésre, bármennyire is tartozik az ember-szabásúak fajtájához, erre az életbevágó kérdésre vigyorogni fog, (vagy talán vicsorogni is). Az a tudomány, mely a majomtól való származást hirdette jobb ügyhöz méltó buzgósággal, aligha fogja emberhez méltó felelethez segíteni híveit. De nem fog fölülemelkedni az állat-életi horizonton az a fiú sem, aki eszem-iszom ember — és csak ez — akar lenni, „magasabbra vívó szenvedelem nélkül 1" Ha már szárnyalni nem akar, vagy nem tud valaki, ám járjon gyalog. De ne tagadja a szárnyaló készséget és képességet, ne tüntesse föl itt-ott elkerülhetetlen bukását, szóval az állat-életi színvonalra való süllyedését a legtermészetesebb emberi dolognak. A német fölvilágosodottságnak Goethe mellett legnagyobb költője, Schiller írja: „Im Herzen kündigt es laut sich an

: Zu was Besserm sind wir geboren." Ne engedj abbeli meggyőződésedből, hogy több-embernek „különb-