Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1935

25 hang saját teremtő szózatává válik. Mint az első napsugár, melynek érintése alatt az egész vidék új világításban tűnik fel; mint a szikra a sokáig fölgyűjtött gyújtó anyag közé érve; mint a vész első csapásai, melyek a tengert megingatták, úgy gyújt, úgy ráz föl egy szó egész nemzeteket ... a gyűlölségnek rég megnőtt gyümölcsei a látszólag gyönge érintés alatt lehullanak . . . s amit a könnyű szél elragad, melynek anyagi hatása száz lépésre alig terjed, a kis szózat magokat hint el, melynek gyökereit századok nem fogják kiirtani." A szó megfelelő lelki és szellemi talajban jelszóvá lehet, amely aztán kisebb-nagyobb hatóerővel felruházva egyénekre, nemzedékekre talán éppenséggel századokra is kihat (gondolj pl. a keresztes hadjáratok korára vagy a legújabb korban Marxra és a marxismusra, mely a bolsevizmusban éri el tetőpontját). Ezekre a tanokra vonatkozólag a tanító Egyház állásfoglalása az irányadó. „Vizsgáljátok meg a szellemeket, vájjon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szét a világba", mondja I. levelében Szent János. Az a sok tévtan, mely az idők folyamán felmerült, többé-kevésbbé egy-egy kor igényeihez próbálta leszállítani, „alkalmazni" az Isten igéjét, különösen a felebaráti szeretetről szóló tanítást. Rendszerint a Jó Pásztor köpenyében jöttek szerzőik, de megrekedtek a béres gondolatvilágában, amennyiben híveiket nem felemelték, hanem lehúzták a földhöz. Légy óvatos az ifjúságnak, sajnos annyira imponáló „nemzeti szocialista", (a hitlerizmus, turánizmus) és egyéb burkolt, sőt itt-ott nyíltan is pogánykodó jelszavakkal szemben. ,,Es stirbt der Mensch an seinen Göttern." A sok jelszó közül, melyet a mai ifjúság sokszor vakon is követ, általános elterjedettségénél és könnyen veszélyessé váló vojtánál fogva, csak a sportról szólok részletesebben. Az, amit az „Útravaló" 21—25. lapján leszögeztem, hosszú megfigyelésem és negyedszázados pedagógusi tapasztalaton alapuló meggyőződésem, különösen a labda-rugásra vonatkozólag, mint amelyik nemcsak egyoldalú, sőt minden más sportot és egyéb érdeklődést kizáró játék, hanem a hirtelenségre hajló ifjúságot egyenest durvító időtöltés, akár cselekvőleg vesz részt benne mint játékos, akár csak mint néző a tribünön. Ezt a hibát ma már csak a vak nem látja, no meg az ifjúság, mely optimizmusában csak a jót akarja észrevenni, míg a hiba fölött, ha kedves neki az illető egyén vagy foglalkozás, szemet húny, még a saját kárán is. A túlzásokat a sport érdekében is le kell nyesegetni, a játékosok és a nézőközönség körében egyaránt, mert különben a jobb ízlésű közönség nem fogja filléreivel anyagilag és részvételével erkölcsileg támogatni. Ezt egy lelkes sportember is megállapítja a „Nemzeti Sportban"-ban és az „Uj Nemzedék"-ben. Én mint pedagógus egy-egy fiúnak 18 éves kora előtt (tehát a középiskolában) csak igen kivételesen engedném meg a sportot — a szónak testnevelő értelmén kívül. Kíméld magad és főképen kíméld idegzetedet! Hiszen a sportnak sokat hangoztatott, közösségre és együttműködésre (itt-ott túl is becsült) nevelő hatása mellett az a nagy hátránya van, hogy nem lehet abbahagynod, mikor elfáradtál, hanem a zászló becsületéért, talán idegzeted végső megfeszítésével is síkra kell szállnod. Nem egyszer ezért a kérész-életű előnyért áldozzák föl fiúk testük épségét, vagy éppen életüket is, (mint nem régen is történt egy versenyen). Szívleld meg hát azt a taná-