Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1935

24 versében olyan keserű pesszimisztikus szavakban nyilvánul meg, persze nem egészen alaptalanul. Míg kellő ember-ismeretre nem sikerül szert tenned, a két szélsőség közt sok-sok édes-bús tapasztalatról fogsz beszámolhatni. Horatius sokat idézett mondását alkalmazd az emberekkel való érintkezésedre s a társadalomról való felfogásodra is: „Est modus in rebus, sunt certi denique fines". — Futólag szó volt már az osztálygőgről is, amely természetesen jól megkülönböztetendő az osztály-öntudattól. Az utóbbi helyes önérzetre fog rásegíteni és rá fog szoktatni arra, hogy foglalkozásodnak minden velejáróját jó szívvel vállald egészen a könyveknek szégyenérzet nélkül való cipeléséig. „Scholaris sum, nihil scholare a me alienum puto". (Melyik közismert mondásnak a variánsát ismered föl ebben a diákmottóban?) Az intellektuális gőg, mely a lateiner osztályt nem egyszer a társadalom zsiráfjává tette, legyen távol tőled. Amiért te a fejeddel, más viszont a két kezével dolgozik, azért te nem vagy szükségképen jobb és tökéletesebb ember. A társadalmi organizmusnak nagyon sok szerve van. Olvasd el Menenius Agrippa meséjét a testrészekről Liviusnál, vagy Szent Pál apostol márványba kívánkozó igéit a társadalmi szolidarizmusról a korinthusiakhoz írt első levél 12. fejezetében, vagy Sully-Prudhomme : „Un songé" c. versét (Birkás Géza francia nyelvkönyv 188 1.) Az utóbbitól nyári nyelvgyakorlásra leközlöm azt a részt, mely elmondja, hogy a rossz álmából felébredt gyámoltalan egyén mekkora megkönnyebbülést érez, mikor a különböző élethivatásban dolgozó munkásokat helyükön látja : „Les metiers bourdonnaient, les champs étaient semés. Je connus mon bonheur et qu' au monde ou nous sommes, Nul ne peut se vanter de se passer des hommes, Et depuis ce jour-lá je les ai tous aimés." Szolgáljon ez a néhány sor egyúttal némi szociális nevelésül is! Bizonyos fokig, de nem ám a különcködésig, függetlenítened kell magadat a divattól is. Komoly ifjú, hacsak nem dúsgazdag embernek, szabónak vagy ruhakereskedőnek a fia, nem adhatja oda magát a legújabb divat élő illusztrálására. Ez a dandy-szellemnek való behódolást is jelentené (v. ö. Levelek az önnevelésről 33. I.), de sokkal több pénzbe is kerül, mint amennyit szüleid most, jómagad pedig később erre szánhatsz. Ha a magyaros szabású ruhák a férfi és női nemnél újra divatba jönnének, nagyon sok háztartásban állna egy-kettőre helyre az egyensúly, és nagyon sok lélekben oldódnék meg a háztartás kérdése. Gondolkozzál ezen 1 Nem kevésbbé fontos, sőt életbevágó kérdés a divatos szórakozások és jelszavak elleni harc. Nem tudom, feltünt-e neked Eötvös: „Magyarország 1514-ben" c. regényében az a rész, mely a jelszavakról szól. Fölületes, elmélkedésre kevésbbé hajlamos fiatalságunk okulására közlöm: „Vannak a népek életében pillanatok, midőn egy szó látszólag csodákat művel. Ha az érzelem, mely ezrekben élt, egy által kimondatik; ha a fájdalom közben, melyet a százados elnyomás a nép kebelében felgyűjtött szomorú panasz helyett valaki végre a szabadság vagy bosszú nagy szavát mondaná ki: a gyönge