Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1935

13 jutott, mint az, aki roham-csapatával elfoglalt egy várost. Sokszor látni embereket, akik gyöngék voltak az életben arra, hogy kötelességeiket teljesítsék, de félelmesek tudtak lenni a világháborúban. És visszatérve polgári életükbe, ismét gyáva rabszolgái lettek rossz hajlamaiknak és szenvedélyeiknek. Mit jelent ez, ha nem azt, hogy nagyobb bátorság és elszántság szükséges sajátmagunk legyőzéséhez Sokan, nagyon sokan odaadják életüket földi birodalmakért, de kevesen vannak, akik Istenért tudják feláldozni magukat." Ha talán nagyon eszményinek találod ezeket a megállapításokat, amelyeket személyes háborús tapasztalataim is, sajnos, sokban igazolnak, fogadd el Herczeg Ferenc fogalmazásábán: „Én egyébként azóta sem tudtam az életből más értelmet kihámozni, mint azt a küzdelmet, melyet a vérünkben (Kain fiainak a vérében !) lappangó állati hajlamok ellen viselünk. Az emberi méltóság követelménye a bennünk leselkedő bestia leleplezése, üldözése és irtása. Az emberiség fölemelkedésének föltétele, hogy önmagunkban végezzük a civilizáció munkáját". (A várhegy.) Az utóbbi idézetből három szempontra hívom fel a figyelmedet. 1. rvwíh ssauttív. (Ez a világhírű mondás az orákulum bejáratánál is olvasható volt). Meg kell állandóan végzett lelkiismeretvizsgálat útján ismerned magadat, jó és rossz hajlamaiddal, lendületeddel és elernyedéseddel együtt. Kis korodban bizonyára nem egyszer kellett rád pirítania édesanyádnak, amikor egy-egy hibádon rajtakapott és elfogultságodban még csak észre sem vetted, hogy mekkora mértékben leledzel benne. Tehát az első lépés: „Nosce teipsum !" A második „Vince teipsum 1" Győzd le magadat! Kisebb korodban szüleid és nevelőid végezték rajtad a nyesegetés munkáját. Most magadnak is, legalább is akkora mértékben, állandóan kezedben kell tartanod a kertész-ollót. Fr. W. Weber, a „ Dreizehlinden * c. eposz világhírű szerzője írja: „Des Vaters Wort, des Meisters Müh und Fleiss, Beispiel und Rute trägt nicht immer Frucht

; Nimmst du dich selber nicht in Zucht, Du bleibst ein wildes, ungezognes Reis." Önnevelés nélkül senki sem tud jellemes emberré fejlődni. „Nemo fit casu bonus." Véletlenül nem lesz senki fia jellem-óriás. Ez anynyit jelentene, mint annak a föltételezése, hogy pl. Mózes szobra, amelynek elkészültével maga az ihletett mester is fölkiáltott: „Szólalj meg Mózesi", a carrarai bányában márvány-fejtés közben féligmeddig a kőfejtő ügyességéből lett világcsodává. Hibáid irtogatásában nagy segítségedre lehetnek a közkeletű aszkétikus művek pl. Müller Lajos: Aszkétikája, de különösen P. I. Tissot ügyes könyve: Hibáink jórafordításának művészete. Uhl Antal fordításában. Korda. 1931. Ebből közlöm vigasztalásul és bátorításul Szalézi Szt. Ferencnek egy intelmét (48. 1.) „ ... nagylelkűeknek kell lennünk és legyen elég bátorságunk, hogy megvessük hajlamainkat, furcsa szeszélyeinket és kedélyállapotunkat, küzdjünk ezek ellen híven minden alkalommal. És ha itt-ott megesik, hogy hibázunk, ne álljunk meg emiatt, hanem bátorodjunk fel, hogy a következő alkalommal hűebbek legyünk, menjünk tovább és haladjunk előre üdvösségünk és önmegtagadásunk útján." — A harmadik, nem kevésbbé fontos