Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1935

12 háromság nélkül nem jut előre a lélek. Ez szüntelen feszültséget, mindig beirányított akaratot óvatosan, féltékenyen selejtező gondol jelent. A földi élet kereszthordó, a földi élet töviskoszorús, a földi sziveken sebeknek kell égniök és a Golgota a mennybemenetel praeludiuma." (Elő vizek forrása.) Hogy ezt a gyönyörű aszkétikus programmot amelyhez foghatót aligha olvastál már, közelebb hozzam, Gárdonyinak arra a tanácsára utalok, amelyet a „Földrenéző szem "-ben fiainak ad. A lelkierőgyakorlatoknak szerinte két súlyzója van: I. mindennap megtenry valamit, ami a lelki jóra irányul (káromkodás, harag elfojtása). 2. Meg nem tenni valamit, amit a test kíván, hogy kimutassuk, hogy a lélek az úr a háznál. Szóval egy erőteljes „age contra" ez, egy állandó úszás az ár ellen — pisztráng-módra, hogy lelki és testi erőid el ne renyhüljenek. Szent Ágoston írja: „Aki teszi mindazt, ami meg van engedve, már nincs messze attól, ami nincs megengedve." Hát okosan meg kell látnod, hogy a megengedett dolgok nagy, mondhatni: áttekinthetetlen sorában melyek azok, amelyek a veszélyes dolgokkal tartanak rokonságot. Ezeket következetesen kerülnöd kell, mert lefelé, az ösztönösség felé vezető lépcsőfokok. Minthogy nem egy, egyébként nem destruktiv írónak a művében is találni mentő sorokat, sőt lapokat vagy fejezeteket az ösztönök szabadjára hagyása védelmére, néhány régibb és újabb idézetet közlök azért, hogy ne állj védtelenül akkor, mikor leplezetten vagy leplezetlenül eléd áll a kísértés. Paulai Szent Vince szerint „ahány önmegtagadás, annyi haladás az erényben". „Der moralisch gebildete Mensch, und nur dieser ist frei" — mondja Schiller. A modern filozófusok közül álljon itt Keyserlingé : „Der Weg zur Freiheit führt über die besiegte Natur." Paulsen, a nagy bölcselő és nevelő, így ír: „Az egyes ember számára ez a szabály: a testet és az ösztönöket zabolára fogni és a képzeletet féken tartani 1 Ne higgyen könnyelmű vagy tudatlan tanácsadóknak, kik az élettanból bizonyítgatják előtte, hogy az ösztön ki nem elégítése lehetetlen vagy a természet törvénye és az egészséges élet ellen való. Akinek telebeszélték a fejét, hogy az önmegtartóztatás lehetetlen vagy káros, az nemsokára tapasztalni fogja, hogy az ösztön csak erőre kap s végül zsarnokká lesz." (Idézi Szuszai Antal: A tiszta életről 175. 1.) Ennek az emelkedett fölfogásnak a szolgálatában áll Fr. W. Foersternek több műve, főképen a „Sexualethik und Sexualpädagogik (Fordította Dr. Schütz Antal: A nemi élet éthikája és pedagógiája címmel.) A francia De Maistre gróf úgy véli, hogy egy ifjú helyt tud állni a VI. parancs elleni csábításnak, ha már gyermekkorában megtanult lemondani egy-egy darab édességről. Az a sok utalás és rábeszélés, amellyel szüleid itt-ott arra biztattak, hogy egy-egy almából adj testvéreidnek, vagy barátaidnak is, lényegében akkori fejlődésedhez mért és ahhoz alkalmazott önmegtagadásra való szoktatás volt, amelyet ifjú és férfi korodban más mértékben és más alakban fogsz, talán számtalanszor gyakorolni. „Sustine et abstine!" — vallották már az ókor bölcsei is. Most megfontolás és megszívlelés végett egy, a szentség hírében elhunyt előkelő francia nőnek, Marie Antoinette de Geusernek egyik leveléből közlök néhány idevágó sort: „Aki magasabbra jutott és legyőzi természetét, az sokkal magasabbra