Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1935

11 vadhajtásoktól mentes nem marad." így kell felfognod a nevelést 1 Akkor nem igen marad keserűség, mint valami üledék egy edényben, egy-egy igazságtalannak, vagy szigorúnak vélt büntetés nyomán, amelyre valószínűleg nagyon rászolgáltál. „Aki életét elveszti énérettem, megtalálja azt" — mondja az Úr. (Mt. 10. 39) Egy alacsonyabbrendű valamit, a nevelésben rendszerint az ösztönösséget, a testiséget, a jóravaló restséget vagy kényelemszeretetet föl kell áldozni, ha valami magasabbrendűt el akarunk érni, vagy diadalra akarunk juttatni. így vállalhatják a szülők gyermekeik életének és boldogságának biztosítása végett azt az ezernyi ezer édes-bús gondot ; így vállalja a vállalkozó a magasabb életszint elnyerése reményében az utazás, virrasztás, vagyon-megőrzés és annak gyarapítása gondjait; egy magasabbrendűnek a létesítésére mond le a kényelemről és az élet kis örömeiről egy Széchenyi vagy más nagy államférfi, mint Mussolini, aki kijelentette, hogy az ő rendszere állandó harc a kényelem ellen; lelki kincsekért lemond egy dúsgazdag (gondolj pl. a „poverello di Dio"-ra, Assisi nagy szentjére vagy egy V. Károlyra, akinek birodalmában nem nyugodott le a Nap és mégis kolostorban töltötte élete két utolsó évét). Alkalmazd ezt a gondolatot arra a versre, amely a Birkás nyelvkönyvben (I. r.) „L'écolier et le ver á soie" címet viseli. A diák abbeli csodálkozó kérdésére, hogy a selyemhernyó, hogy nem únja el a saját börtönének az építését, azt feleli a szorgalmas rovar: „J en sors papiilon". Amint a lepke a bábhoz és a bogárhoz képest a felsőbbrendűséget jelenti, úgy hágsz Te is egyre magasabbra egy-egy lemondás vagy egyéb önnevelési gyakorlat útján. Az anyagi dolgokat háttérbe kell szorítani, vagy meg kell nemesíteni, ha azt akarjuk, hogy helyettük erkölcsi, vagy lelki kincseket kapjunk. Ennek a szublimációnak nagyon nagy fontossága van a lelki életben, akárcsak a különböző anyagokból vegyi úton előállított áramnak a villamosságban. A test legyen szolgálatkész hangszere a léleknek. Az érzékies testi ember szemében ez badar beszéd. „Ami a testből való, test az." vagy „aki a földről van, az a földről van és a földről beszél." (Jn. 3. 31.) A test, ha uralomra vergődik, rettentő zsarnok lesz, mely nemcsak egyszer akar csapni Saturnáliát, hanem állandóan Spartacus-lázadásra tör, hogy újra meg újra éreztesse bitorolt hatalma korbácsütéseit. „Lélekkel, a fegyelem és szépség lelkével kell a testet nevelni', — mondja Prohászka Elmélkedéseiben. — „Az erő útja a lemondások létráján vezet fölfelé. Kemény és sziklás ösvény, hegyekbe vert vashágcsókon, drótköteleken kapaszkodik rajta fölfelé a lélek. Az állat bennünk van, iga kell neki és ostor. Minden vágyak közt leghangosabbak az Ö vágyai. Ha fegyelme nincs, elnyomja a lélek természetéből folyó magasabb szándékokat. A lelkiségért meg kell küzdenünk a test győzelmes ösztönösségével előbb, a lélekre ráfestődő testiséggel azután, míg a szellemünk hatalomra jut és nemességét, tisztaságát a legyőzött testre visszaszínezi. Egészségesen megépített, szolgálatkész test és e testet szüntelenül a maga eszközéül néző, .őt használó, nemesítő, tökéletesítő lélek legyen az ideálunk . . . Üzenjünk háborút vágyaink egész seregének . . . Küzdjünk erővel és érzékenységgel a belső harmóniáért... Erő a kivitelben, érzékenység a választásban, hősiességaz elfogadásban— ezen belső