Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1934

43 kívánják, hogy csókkal elérjék s holdfény hullong rá, mint a tejcsepp, — de a Faj meghalt benne: hulla 1 Hány ilyen árral úszó ifjú sütteti a hasát a strandokon és az egybeépített napozókon. Elernyedt — néha kisportolt izomzat mellett is — az akarata, mely az ellenállásból eredő győzelmet alig, vagy egyáltalában nem ízlelte meg. Ma-holnap hal-hullaként fog úszni a hullámok szeszélyének engedve át magát, mint valami enervált rút pzibaritaváz. Hosszúra nyúlt levelemet egy Shakespeare-idézettel zárom (1. Radó A.: Vezércsillagok 105. 1.) »Tőlünk függ, hogy ilyenek, vagy amolyanok legyünk. Testünk a kert, akaratunk a kertész. Ha tetszik: csalánt, vagy salátát vetünk bele. Izsópot ültetünk s kigyomláljuk a köményt. Egyféle fűvel foglaljuk el az egészet, vagy többfelé osztjuk. Parlagon hagyjuk henyeségből, vagy tenyészővé tesszük iparral. Mindez egyedül akaratunktól függ. Ha éltünk mérlegében egyik oldílon nem volna az ész, ellensúlyozni a buta szenvedélyt: a vér és természetünk hitványsága ostoba következésekre ragadna. De azért van eszünk, hogy szenvedélyeink izgalmát, a hús és vér ingerét lehűtsük.« Légy erős! Ne öld meg magadban a hőst! A lelked uralkodjék, a tested pedig szolgáljon! Mottónak írd ki a Szentlélek-lovagrend avatási szertartásának következő mondását: »Légy bátor! Jobb lovagnak lenni, mint szolgának.« (Walter: Napsugarak III. 5. 1.) Hallgatás. „Ha valaki szavában nem hibáz, az tökéletes férfiú" (Szt. Jakab lev. 3. f.) „Der Schwätzer liefert in sein Haus Jedwedem, frei die Schlüssel aus." (Josef Bergmann) Szt. Jakab apostol levelében olvassuk ezt a paradoxonnak hangzó első mottót. Talán könnyebben hihető, ha arra a sok kellemetlenségre gondolunk, melyet egy hebehurgyán kimondott szó okoz. Gondolhatunk arra a sok sértésre, mely a haragunkban odavágott szavunk természetes és sokszor jóvátehetetlen következménye. Lehet, hogy első érzésed ez: »Megmondtam egyszer neki!« De csakhamar tapasztalni fogod, hogy mélységes igazság van abban az arab közmondásban, hogy a ki nem mondott szónak te vagy az ura, a kimondott szó rajtad uralkodik. Az a szó, amint kimondod, külön életet él és akárhányszor .a római költőnek a »Famá«-ról írt hasonlata szerint haladványszerüen nő és talán inficiál is. Eötvös írja valahol, hogy ha meggondolnék, hogy mi lehet egy-egy szóból, magunk is megrettennénk annak következményeitől. Szalézi Sz. Ferenc még konkrétebben jelöli me;/ a nyelvünkkel okozható bajt: »Gyönge szívet egy becstelen szó ezernyi ezer kísértésbe és vétkes gondolatba ejthet. Az a nyelv, mely ilyen mérget ont, valóban gyilkos. És ha ilyen erkölcstelen szavakat burkoltan és finoman alkalmaznak, még sokkal veszélyesebbek. Minél