Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1934

44 élesebb a kard, annál könnyebben hatol a testbe; minél ékesebb a gonosz szó, annál könnyebben hatol a szívbe.« Mint ahogy a bogáncs tüskés termése ellen alig lehet védekezni, úgy bizonyos tolakodó és mérges mivoltuk mellett is belénk csimpaszkodó élces szavak ellenében is sokszor tehetetleneknek bizonyulnak egyes fogékonyabb egyének. A gonoszság titkai közé tartozik az a tapasztalati tény, hogy a gondosan nevelt gyermeknek is egy-egy, az utcán, félfüllel hallott csúnya szó talán egész életére megragad az emlékezetében. Csakugyan vannak gyilkos, lélekgyilkos szavak, melyek fertőzött és fertőző szívekből gőzölögnek elő, hogy a mysterium iniquitatis rejtelmes, de csábító útjára tereljék és ott megejtsék a lelkeket, mint valami ördög-) szolgálatba szegődött, lépvesszővel és hálóval dolgozó madarászok. Walther von der Vogelweide, a rendkívül ügyes versformában, az ú. n. palindromban írt versében egy strófát szentel a nyelv megfékezésének: »Hütet eurer Zungen: Das geziemt den Jungen. Schiebt den Riegel vor die Tür, Lasst kein böses Wort herfür. Lasst kein böses Wort herfür, Schiebt den Riegel vor die Tür. Das geziemt den Jungen

: Hütet Eurer Zungen !" Nem emlékszem rá, vájjon sikerült-e már valakinek ezt a félig középfélnémet, félig újfelnémet (tehát felemás) nyelvezetű verset eredeti versformában lefordítani. Tudod, hogy szeretem, már csak nyári unalom-űzőnek is, a készakarva eredetiben közölt idegen szövegnek a lefordításával való birkózást, de ettől az elvemtől a jelen esetben eltérek — a formai nehézségek miatt. Szögezzük le a tényt: A hallgaitás iskolájának az elvégzését már a középkori költő is szükségesnek látja; elvégre erre is ki kell terjeszkednie a nevelésnek és az önne/elésnek egyaránt, hogy a nyelv, amelynek segítségével az ember hangókat beszéddé tud tagolni, csakugyan az Úristen dícsérésének legyen az eszköze és a lelkiismeretünk detektorján megszűrt gondolatoknak legyen a közvetítője, tehát az értelem szócsöve és nem a tisztulatlan, fortyogó érzelemé, mely korlátait áttörve, vitriolszerűen hat és égési sebekkel borítja a közelében tartózkodókat. Bizonyára furcsának találtad Pythagoras abbeli rendelkezését, hogy tanítványai két évig a hallgatás iskoláját járták. Nagy tapasztalatra és mély életbölcsességre mutat ez a rendelkezés. Cassianus szerint a hallgatás az első lépés az aszkézisben. Ennek az első lépésnek a fonttosságát a jnagy görög bölcs is ismerte és éppen azért tanította meg tanítványait hallgatni, mielőtt másokat tanítani akarnának. »Sprechen ist Silber, Schweigen ist Gold.« Ez a közhely Prohászka megfogalmazásában így szól: »A hallgatás a szépen kijegecesedett lelkeknek az anyaoldata. Ha csak egy-két nanig fékezzük nyelvünket, mennyivel világosabban állnak előttünk hitünk, eszményeink s kötelességeink! A beszéd nemcsak a gondolatok eltakarására, hanem a?ok elhajtására is jó! A hallgatásnak nagy országa mélyebb, mint a halál styxi vizei,