Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

6 jobb is.) Az első napokat bizonyára nem akarnád időhöz és helyhez kötött foglalkozásban tölteni, hanem a korlátlan mozgási szabadság jegyében, a későbben való felkeléstől a késői lefekvésig. D'í hát búcsúkor is be szokott köszönteni az alkony. Goethe szerint: »Alles auf der Welt lässt sich ertragen. Nur nicht eine Reihe von schönen Tagen.« Ennek a mélységes emberismeretre valló megállapításnak a veleje az, hogy a sok a jóból is megárt, hiszen a tiszavidéki ember szerint: lakodalomból is elég 3 nap! Szóval: mi lesz az idővel? Ez a kérdés. A válasz ez: Az időt jóra kell használni! Ha Szt. Bernát, a doctor mystícus azt mondja: hogy az idő annyit ér, amennyit a mennyország, akkor csakugyan nagy és szent, óriási felelősséggel járó dolog az idő eltöltése vagy annak minusz-előjelü felhasználása, az időpocsékolás. Prohászka mondja: »Kérdezd meg a szenteket! Ha volna vágyuk az égben a föld után, csak az idő után vágyódnának'.« A próféta fölsóhajt: »Adduxit Deus contra me tempus« ellenem állította vádlóúl az időt az Úr. Egy buzgó apácát kérdeztek meg egyszer, hogy mit sajnálna legjobban, ha meg kellene halnia. Erre azt felelte, hogy az elvesztett' időt. Szent Pál is az idő megváltásáról szól. Nagy Sándor, a fiatalon elhalt világhódító, mikor megkérdezték, hogy fiatal fővel hogy tudott ennyi mindent véghez vinni, azt felelte, hogy szövetségesévé tette legnagyobb ellenségét: az időt. »Die Zeit ist mein Besitz, mein Acker ist die Zeit« — vélte a legnagyobb német költő. Ha csakugyan földbirtokunk éi szántóföldünk az idő, akkor a parlagon hevertetés nagy oktalanság, sőt nagy bűn. Ennek a bűnnek a nagysága nem lesz kisebb azzal, hogy sokan, talán nagyon is sokan elkövetik. Amint a talentumokról szóló példabeszédben az Úr mindenkit külön-külön szám'irtásra von, úgy számot kell adnia mindenkinek a legnagyobb, a legáltalánosabb és a legeslegnagyobb talentumról, az időről is. És lesz olyan oktondi, aki csak akkor eszmél rá erre a megbecsülhetetlen értékre, amikor már neu rendelkezik vele, mintahogy az egészséget is akkor szoktuk igazában megbecsülni, amikor hiányát érezzük. Becsüld meg és tedd szövetségeseddé az időt! Időbeosztás. „Serva ordinem et ordo te servabit." Kedves Ifjú! A Szentírásban ezt olvassuk :»GondoIj utolsó dolgaidra és nem fogsz vétkezni soha.« Ha az emberek általában észben tartanák az ítéletet, melyet az Űr, az igaz Bíró hozni fog ama nagy napon, mikor szembesíti földi életének összes körülményeivel, (még a haszontalanul kimondott szóval is), akkor sokkal jobban vigyáznának rr.aigukra. Ha már egy Szt. Pál ezt írja: »Semmiben sem vádol ugyan lelkiismeretem, de azért még nem vagyok igazolva. Aki pedig engem ítél, az Úr az«, mennyivel jobban kell tartanunk nekünk, bűnös embereknek ettől a nagy-nagy szembesítéstől. Szt. Pál másutt ezt írja: »Az Ur kegyelme bennem nem volt hiábavaló.« És mégis az ítélettől való félelme diktálta e szavait: »Rettenetes az élő Istennek kezeibe esni.« Amikor arra az időre gondolunk, amelyet az Úristen rendelkezésünkre bocsit, nézzük azt ilyen üdvös félelem szemüvegén át, vájjon nem pocsékoljuk-e el annak jó részét haszontalanul, vagy éppen bűnös foglalkozásokkal. Nem a pihenésről van itt szó, nem a nagyszünet első napjai-