Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

26 hatni: »Nem értein magam — mintha kiesett volna valami belőlem. A régi, gyerekes, játszi kedvem, a tanulás iránti szeretetem, a vallásos, tiszta életörömem eltűnt. A lelkemre homály és köd borult. Eltakarja az életcélnak, a jövőnek csillagait. Gyermekkoromban örültem mindennek, most fásultság, fáradtság mutatkozik bennem. Ösztöneim elhatalmasodtak. Úgy érzem, hogy sötétségben járok, szinte kiáltani szeretnéd segítség!« Akár így, leplezetlen nyerseséggel, kívánkoznak a szavak váltakozó érzéseidnek megfelelően, naplódba, akár kevésbbé viharosan, (mint pl. Ferd. Genie: »Sechzehn Jahre« c. könyve lapjain), helyesen érzed, hogy az a sima tó-tükör, amelyhez fiatalabb koroc'ban testber-lélekben hasonlítottál, néha fenekestül fel van kavarva és vad hullámok játszóterévé lett, amelyeket az ösztönös vér hajt meg-megismétlődő időközökben, szinte ellenállhatatlan, eleminek mondható erővel. Tiszta lelkű és fegyelmezett fiú, aki nemcsak a test, hanem az akarat-gimnasztikájának az iskoláját is járta (már a zsenge gyermekkorban a fagylalt és édesség kísértésének legyőzése alakjában), ilyenkor a Genezáreth-tó viharzásában ijedező apostolok kérését ismétli: »Uram, szabadíts meg minket, mert elveszünk!« És az Úr parancsol, nem láthatóan, talán nem is rögtön érezhetően, a vér-hullámoknak is, nagyjából ugyanazokkal a szavakkal, amelyekkel a testi kísértések miatt panaszkodó Szt. Pálnak felelt: »Elegendő neked az én kegyelmem; mert az erő az erőtlenségben fejlik ki.« (Szt. Pál 2.-ik kor. levelében.) A kísértést, mini testi életed velejáróját, el nem távolítja, de erőt ad arra, hogy az Ő kegyelmének az igénybevételével és segítségével visszautasíthasd »a test ösztönének, a sátán küldöttének« csábításait. Egy szót kel! jól tudnod és mindig készenlétben tartanod, és ez a szó a tagadó szó: nem (Trii »non«, sőt innumerabilia »non«). Talán csak most érzed igazán a bérmálás kegyelmének a működését, hisz ez a szentség Krisztus katonájává, harcosává avatott: hited megvallására és a hited szerint való erkölcsös életre. Gyakorlótered és harcmeződ a kísértések, a külső és belső csábítások szinte áttekinthetetlen mezeje. Ez is igazi sport-tér, azzal a különbséggel, hogy itt a Szentírás szavai szerint nem levegő-verdesésért járó hervatag koszorú, hanem az örökkévalóság szempontjából, sub specie aeternitatis értékes pálma a győzelmi díj, amely a vérüket megfékezőknek is kijár. Mindezt egy épérzékű, helyes erkölcsi érzékkel megáldott, fegyelmezett fiú tudja, vagy legalább is érzi. Azonban még ezeknek a fiúknak is vannak nehézségeik, akik pedig talán gyermekkoruktól fogva, a német Walther von der Vogehveide nevű költőnek abbeli felfogását vallják, hogy a szemérem az erények fellegvára. De m tg egyébként is nem egyszer zavarba hozza őket az élet, amely az utca, szinház, mozi, irodalom, strand és felebarátaikkal szemben felelősséget nem érző felnőttek rossz példája útján annyi rontó, destruktiv példái vet testi-lelki szemök elé, hogy a kendőzött és leplezetlen m?.lacság egyaránt sokat levesz a lábáról. A szülőnek és a nevelőnek nem szabad hallatlanra vennie ezt a tisztaságra vágyó S. O. S. kiáltást. Ha általában igaz Goethe elve, hogy az igazságokat únos-úntalan hangoztatni kell, mert a tévedéseket úgy is szüntelenül megismétli az élet, (németül is közlöm: »Der Irrtum wiederholt sich immerfort in der Tat, deswegen muss man das Wahre unermüdlich in Worten wiederholen <), hát a tiszti életet sürgető isteni és természeti parancsot is hangsúlyozni kell, nehogy kíváncsiságból, tapasztalatlanságból, vagy érzékiségből