Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

27 eredő áthágása végzetes következményekkel járjon a fejlődő, forrongó, tehát még le nem higgadt, nyugvópontra még nem jutott fiatal szervezetre. Mostani állapotodban igazán mottód legyen a szentírási szó: »Ez az Isten akarata: a ti megszentüléstek, hogy megtartóztassátok magatokat a paráznaságtól, hogy tudja mindenitek birni az ő edényét, tisztaságban és szentségben, nem a kívánság ösztöne szerint, mint a pogányok, kik Istent nem ismerik«, — mert »nem hívott minket Isten tisztátalanságra, hanem szentségre.« (Szt. Pál Thess. 4.) Nem kevésbbé szigorú, de üdvös a másik megfogalmazás is »Ha a test szerint éltek, elkárhoztok, de ha a test kívánságait lélekkel öldöklitek, élni fogtok.« Hány ifjú van, aki az ösztönös élet széles útján jár, sőt tántorog a biztos romlás, a testi kimerülés, a betegség és a kárhozat felé, miután modern ál-próféták müveiben azt olvasta, hogy licet, quod libet (minden szabad). Erre vonatkozólag csak Ruskinnek, a »A Velence kövei •< c. világhírű munka szerzőjének szavait idézem Prohászka »Diadalmas világnézet«-e nyomán: »Ugy-e szabadon akarod egyéniségedet kifejleszteni? Látom, hogy hova fejleszted! Szabadon akarsz enni, inni, dorbézolni; szabadon akarsz tántorogni, botlani s elesni, hogy vegre szabadon átkozd magadat s szabadon menj tönkre. A lélek legjava — folytatja — nem a szabadság! Az arkangyal szolgálatától le a bogárka tevékenységéig, a bolygók iramlásától le a porszem titkos gravitációjáig, a mindenség hatalma és szépsége nem a szabadságon, hanem az engedelmességen épül föl.« Ipsissima verba! Azok, akik a »kemény parancs« miatt hátat fordítanak Krisztusnak, saját kárukon fogják tapasztalni, hogy a testiség démona lesz úr fölöttük és nagyon könnyen meglehet, hogy a Szentírás igazsága teljesedik be rajtuk: »Ezért az Isten átadta őket szívük vágya szerint a tisztátalanságnak, hogy saját maguk gyalázzák meg testüket.« »Légy szemérmes, hogy kikerülhesd az érzékiség fullánkját« — olvassuk Szt. Istvánnak Szt. Imréhez intézett intelmeiben. »A tisztátalanság tűz, mely az életet nemcsak virágában emészti el, nemcsak a velőt, hanem ezzel együtt az életkedvet, az energiát is. A szűztisztaság képezi virágát a férfikor gyümölcsöt hozó termékenységének. Mily hasznos tőke a küzdelmes életre a sértetlenül átélt ifjúság« — írja Prohászka. Néhány gyakorlati utasítást adok erre a pontra vonatkozólag, hiszen errő! a kényes kérdésről többször nem szándékozom írni. 1. Állj meg tisztelettel bizonyos titkokat takaró függönyök előtt! Ilyen titok életünk keletkezésének kérdése is. Nagyjából az egyiptomiak híres Neth istenségének örökké elfátyolozott szobrához fogható, melyet csak szentségtörő kézzel lebbenthetni föl. Aki pedig annyira vakmerő, az úgy jár, mint Schillernek »A saisi kép« c. versében szereplő ifjú, aki annak a megtapasztalásra vágyó kíváncsiságának életöröme csökkentésével, blazírtsággal adta meg az árát. Általánosságban helyes Goethe tanácsa: »Habe Ehrfurcht vor dem, was in dir und über dir ist.« Hát ez a tiszteletteljes »megállj!« az életforrásra fokozott mértékben áll, hiszen ennek a serdülés korában való megzavarása kiszámíthatatlan testi-lelki következményekkel jár. Megint Prohászka szavaival érvelek: »Vigyázzatok fiúk, az élet nedveire és ne csapoljátok le azokat; ha elkövetitek ezt a merényletet, kiasztok és olyanok lesztek, mint az avar a júliusi napsugárban, melyből szemét lesz, mert nincs életnedve. Menjetek ki a mezőre; mily szomorú az, ha lábatok alatt tö-