Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1933

20 ház körül, a kertben, vagy a mezőn dolgozók ellenőrzésével annyi alkalma kínálkozik az ebédutáni unalom elűzésére (ha nem is szól a rádió), hogy nem is kell éppen a könyvhöz nyúlnia, föltéve, hogy találsz mindig Neked való, érdekes és tanulságos olvasnivalót. Ha ilyenkor inkább a szabadban akarsz tartózkodni, járj-kelj kint, az ebéd idejétől a sportolás idejéig. Mert talán mondanom se kell, az emésztés idejét éppolyan kevéssé szabad erősebb test-mozgással, mint a vért az emésztő szervektől az agyba kényszerítő erősebb szellemi munkával elfoglalni. Mindennek megvan a maga ideje. A Szentírás mondja: »Ideje van a szórakozásnak és ideje van a munkának.« Meg kell adni a fejlődő szervezetnek a szükséges pihenőt, de arra is kell ügyelni, hogy a test és a testiség soha se ragadja kezébe a gyeplőt. Suum cuique! Ismétlem, ha kötelességed szólít, melyet szüleid, vagy más fölebbvalóid állapítanak meg, akkor Schillerhez tartsd magad, aki egyik drámájában az egyik szereplő ajkára azt a szót adja: »Sicher ist der schmale Weg der Pflicht.« A kötelességnek ezt a keskeny ösvényét, mint legbiztosabb járt utat, el ne hagyd más járatlan út kedvéért — a vakációban még kevésbbé, mint máskor. Azok a diákkalandok, melyeket a színes ifiúkori fantázia a szivárvány összes színeivel színez ki egyik-másik diáksapkás Háry János elbeszélése alapján, nem szoktak jóra vezetni. A fiúknak az önfegyelmezés iskoláját nyáron még jobban kell járniok, mint az iskolai év folyamán. Már pedig az önfegyelmezés az engedelmesség kötelezettségének elismerésével kezdődik és annak gyakorlati megvalósításával tetőződik be. Ha szüleid parancsolnak, tehát, ha odahaza vagy, szó nélkül szót kell fogadnod édesanyádnak épúgy, mint édesapádnak. Ha pedig idegenben vagy, akkor annak az akarata legyen zsinórmértéked, akire szüleid rá mertek bízni, akár a cserkész-táborban, akár egy rokonnál, akár pedig idegenben tartózkodol, talán éppen világlátó úton. Ha pillanatnyilag nincs melletted és fölötted senki, akkor legfőbb tekintélyed természetesen a saját lelkiismereted legyen, amelyen keresztül Isten szavát kell hallanod és meghallanod! Jegyezd meg jól Ebner Eschenbachnak aforizmáját: »Sei deines Willens Herr und deines Gewissens Knecht!« Tehát légy ura akaratodnak és rabja lelkiismeretednek — mindig, mindenütt, mindenben! így lesz a vakációd az akarat-gimnasztikának iskolája reggeltől-délig, déltől-napestig, otthon és a házon kívül, minden jártodban-keltedben, akár arcod verejtékével porfelhőben dolgozol, akár a sporthelyen lótsz-futsz vagy a vízben lubickolsz. »A test engedelmeskedjék, a lélek pedig uralkodjék.« Ha megfordítva: a test talál uralomra vergődni (nyáron, a tétlenség aranykorában nem egy diáknál az az eset következik be), akkor kész a proletár-diktatúra, a Spartacus-lázadás, mely elsősorban azt igyekszik minddenütt tönkretenni, ami eddig féken tartotta: az uralomra jogosult elemet, a lelkiismeretességet és önérzetet, hogy annál féktelenebbül garazdálkodhassék. Ha láttad volna közelebbről 1919-ben azt a szégyenletes állapotot, melyet a zavargyj elemek uralomra jutásuk után hazánkbari teremtettek, egy pillanatra se feledkeznél meg a cserkészek figyelmeztetéséről: »Légy résen!« Vigyázz, Isten vára vagy. Őrizd ezt a várat

1 Örízd érzékeidet, melyek ennek a várnak kapui, ablakai, ha kell: lőrései! Ne engedd be a déli gonoszt, a daemonium meridianumot (ahogy a Szentírás nevezi a kísértőt), Isten-váradba kémkedni. (Ville qui Parlamente est ä demi perdue.«) Az a vár, mely szóba áll az ellen-